Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... gög. Ebben nem a néző, nem is a tévé a hibás, hanem a médium természete, amely- lyel - ha tetszik, ha nem - ma mindenkinek számot kell vetnie, aki Magyarországon politikával foglalkozik. A szó elszáll - a tévéből az összefüggések nem érzékelhetők, nemritkán az is puszta cirkusznak tűnhet föl, ami valójában elmélyült közjogi vita, a mérsékeltnek álcázott demagógia érett bölcsességgé varázsolható, az igényeskedő pepecselés szakértelemmé, a hosszadalmas recsegés kormányférfiúi érettséggé. A látszat T. P. ellen szólt; de a politika - nemcsak tévé-Magyarországon - többek között a látszatok politikája is: egy lecsúszó szemüveg, egy félreérthető kézmozdulat, egy rosszul szabott zakó is döntő jelentőségre vergődhet. Negyedszer: nem tagadható, hogy T. P.-nek hibái is vannak, mint valameny- nyiünknek. Péter ragyogó elméje néha arra késztette tulajdonosát, hogy mindent maga próbáljon megoldani, elintézni, kodifikálni, megtárgyalni; nem nagyon tette lehetővé, hogy megossza a munkáját másokkal, átengedjen föladatokat. Néha az volt az ember érzése, hogy Tölgyessy kebléhez szorít kétszáz dossziét, száguld az Országház folyosóján, és az egész párt lihegve rohan utána, hogy megkérdezhesse: mi is áll bennük. A kommunikáció az Országház és az SZDSZ Mérleg utcai irodája között pocsék volt, de parlamenti frakciónk vezetése is gyakran meglepve állt Tölgyessy - egyébként legtöbbször remek - politikai húzásai előtt, parlamenti politikánk néha frappáns rögtönzések áthatolhatatlan szövevényének tetszett. Ez a kimérten tervezni szerető pártvezetőség és T. P. között komoly konfliktusokhoz vezetett, és megmérgezte az SZDSZ vezető köreiben a légkört. Némi merevség talán Kis Jánosnak és többünknek is fölróható, de a kialakult lehetetlen helyzetért talán Tölgyessy a leginkább felelős. Ám mindezek merő apróságok a följebbi súlyos okok mellett. Amikor az SZDSZ országgyűlési képviselőcsoportja elfogadta Tölgyessy Péter lemondását, senki nem szándékolta, hogy Péter hallgató „backbencher” képviselővé, egyszerű gombnyomogató frakciótaggá váljék, hiszen tudására és politikai tehetségére szükségünk van, sőt, szerintem nélkülözhetetlen. Személyes véleményem szerint, ha lesz valaha SZDSZ-többségű kormánykoalíció, Tölgyessyt fontos hely illeti meg benne. Sértett visszavonulásnak itt nincs helye, Pétert nem tudjuk és nem akarjuk senki mással pótolni. Péterre, ha nem is az első helyen, de jelentékeny pozícióban számítunk parlamenti politikánkban. A végső szót maga Tölgyessy Péter fogja kimondani. De én minden szabad demokratával együtt remélem, hogy mihamarabb kiheveri a történtek sokkját, és velünk együtt fog dolgozni a modern magyar demokráciáért. Le kell még itt szögeznem, hogy az eddigi éles parlamenti ütközeteknek nemcsak a kedvezőtlen látszatok miatt kell megszűnniük. A közelgő gazdasági összeomlás miatt párbeszédnek kell kialakulnia a kormány és az ellenzék között, hiszen a krízis mindannyiunkat elsodorhat, az egész magyar demokráciával együtt. Nem szabad megtörténnie annak, hogy a kormány szorongatott politikai helyzete miatt még bénultabb, még kapkodóbb, még bizonytalanabb legyen. Nem szabad, hogy az ellenzéki bírálatok pergőtüze megnehezítse, hogy a kormány végre szembenézzen 226
