Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Fricz Tamás Az SZDSZ-jelenség ideákból összegyúrt irracionális (! - F. T.) környezetétől: nyelvtől, családi befolyástól, nemzeti, vallási és egyéb determinizmusoktól. Az emberek tehát mindenütt és mindenkor azonosak; a különbségek és a konfliktusok, a csapások, a nyomorúság, a szolgaság és a kizsákmányolás okai a kollektív képzetek és szimbólumok (a Bacon-féle idola flori).”'6 Ebből a módszertani individualizmusból vagy nominalizmusból érthető meg, hogy a kulturális baloldal számára miért a legfontosabb szféra a piac. Az egyén ugyanis felette van az intézményeknek, a természetnek, a társadalomnak és az államnak; minden, amit születése után ráaggatnak, amibe belehelyezik és belekényszerítik, csak egy zubbony, amiből ki kell bújnia, és utána el kell döntenie, hogy mit akar. A liberalizmus által kialakított társadalom csak egalitárius lehet, amely csereüzletekre és kompromisszumokra épül, kivéve a gazdaságot, ahol viszont a kiemelkedő tehetségek dinamizmusa és szakértelme szükséges ahhoz, hogy létrejöjjön a társadalmi dinamizmus, a fejlődés, a modernitás.16 17A piac s főleg a globális piac az, amelyben megtalálható a kellő individualitás, a kellő tudás, a kellő szabadság; itt nincsenek előítéletek, irracionalitás, érzelmek, csak egyéni érdek van, amit mindenki felismer és képvisel. A fentiekből talán már világos, hogy ezen a ponton, a piac piedesztálra emelésében találkozik össze a legerősebben a neoliberális eszme és a kritikai marxizmus; mind a két tábor hívei, képviselői hamar felismerték a két irányzat rokonságát, egymáshoz illőségét. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a neoliberalizmus társadalmi és kulturális oldala a kritikai marxizmus vagy kritikai elmélet, míg az utóbbi gazdasági kivetülése a neoliberális gazdaságfilozófia. Együtt és egymást segítve, egymást erősítve képviselik és inspirálják a globális piacnak és a globális elitokráciának az uralmát nemzetállam és társadalom felett. Gondoljunk bele abba, hogy a mainstream médiában és sajtóban megszólaló neoliberális szerzők és közéleti szereplők, ha éppen gazdasági és pénzügyi problémák merülnek fel, mindig és szinte ösztönösen az úgynevezett „befektetők”, a „piac”, a „cégek”, „részvénypiacok”, a „brókerek” (ugye ismerősek ezek a szavak?) érdekeire hivatkoznak, s mindig azt figyelik árgus szemekkel, hogy mit mondanak, mit javasolnak, mit cselekednek, mit lépnek stb. ők a kiélezett helyzetekben - de bármikor máskor is. A kozmopolita elit és az őket követő, kiszolgáló kozmopolita „beosztottak” számára ők az elsődleges 16 Molnár Tamás: Liberális hegemónia. Kairosz, 2001, 63. o. 17 Molnár, id. mü, 65. o. 214
