Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Fricz Tamás Az SZDSZ-jelenség s hangsúlyozhassa, hogy különleges szerep vár rá a parlamenti demokrácia és piacgazdaság kiépítésében. Kimondva vagy ki nem mondva, de azt jelzik a közvéleménynek, hogy az SZDSZ szakértelemben és modernitásban felette áll a többi pártnak, különösen a „lábszagú” nemzeti pártoknak, ezért arra hivatott, hogy az ország számára utat mutasson a fényes jövő felé. Ideológiai és világnézeti gyökerek Az SZDSZ liberalizmusán belül a kiindulópont az a neoliberalizmus volt, amely ugyan elsősorban a gazdaság működésére vonatkozó ideológia, de immáron sajátos világszemléletté, világlátássá vált, s igyekszik hatását univerzálissá tenni. Ebben van segítségére a kulturális marxizmus, mely a társadalom és a kultúra gyökeres megváltoztatását segítette elő, illetve a liberális demokrácia (Fukuyama óta különösen sulykolt) politikai ideológiája, amely az állam, a nemzetállam és a demokrácia globális piac szempontjai szerinti átalakítását igyekszik a világ egészében általános normává tenni. Kezdjük a kulturális marxizmussal, melynek gyökerei egészen az első világháborúig, illetve a húszas évekig vezetnek vissza. A kiindulópont az, hogy a baloldali, marxista értelmiségiek és a politikusok mélységesen és többszörösen csalódtak a munkásosztályban. Először is abban reménykedtek, hogy ha kitör a Nagy Háború - az első világháború -, akkor a munkások Európa-szerte fellázadnak, és megbuktatják a kormányaikat, azaz szembefordulnak a nemzeti, partikuláris nézőponttal, a nemzetállammal, s helyette internacionalista módjára megvalósítják a kommunista világforradalmat, és egyesülnek. Ennek az ellenkezője történt, többek között a német császár hívására a szociáldemokraták beálltak katonának, és harcoltak a német hazáért. Másfelől, a világháború után a kommunisták puccsot hajtottak végre Oroszországban, és kikiáltották a proletárdiktatúrát, s abban bíztak, hogy a többi ország követi őket. Felkelés tört ki Berlinben, Budapesten, Münchenben, ám a munkások többsége nem támogatta a marxista kommunistákat. Mindez óriási csalódást okozott a marxista-leninista értelmiség köreiben, s arra késztette őket, hogy újragondolják a mozgalmat. Két marxista teoretikus, az olasz Antonio Gramsci és a magyar Lukács György hasonló következtetésekre jutottak: úgy vélték, hogy a munkásság sohasem fogja felismerni a saját érdekeit addig, amíg meg nem szabadulnak a nyugati kultúra hagyományaitól, különös tekintettel a keresztény vallásra és egyházra, a nemzettudatra, illetve a klasszikus polgári családokra épülő 210
