Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről táborral rendelkező konzervatív oldalt (jelenleg is hasonló arányok léteznek pl. az Európai Parlamentben). A nézeteik közötti ellentmondásokat a hatalomra kerülés és a hatalomgyakorlás érdekében össze tudják egyeztetni. A szocialista egyenlősítés házasodik a liberális egyenlő versenyhelyzet alapelvével, és a kompromisszum érdekében háttérbe szorul a balosok szociális érdekérvényesítése, illetve a liberálisok teljes piaci szabadságot (az erősebb akadályok nélküli támogatását) erőltető törekvése. A háttéralkuk során kompromisszumokat kötöttek, melyek gyakran a saját választóik akaratával is szembementek. Fontos megjegyezni azonban, hogy a nyugat-európai pártrendszerben a liberális pártok nem minden esetben a baloldal felé gravitáltak. Vannak ellenpéldák is, mint ahogy arra is, hogy létezhetett egyszerre jobboldali (19. századi eredetű, piaci, individualista típusú), illetve baloldali beállítottságú (’68-as) liberális párt is. Az ún. hatvannyolcas ideológia mellett vagy mögött, ebbe a sodorvonalba tartozik az újbaloldali irányzatok sokasága: a neomarxizmus, és bizonyos áttételeken keresztül a neoliberalizmus doktrínája is. (Mindamellett, hogy a neoliberálisok egyre inkább a szociális hálózat erőteljes vagy teljes visszafejlesztését szorgalmazzák, az öngondoskodást és a piac még inkább megerősített szerepét szorgalmazzák Keynes, de sokkal inkább Hayek és Friedmann nyomán). A hetvenes-nyolcvanas években (a szocializmus keleti állóvize mellett) a nyugati politikai életet a fenti irányzatok küzdelme jellemezte, nem megkérdőjelezve a jóléti társadalom alapvető vívmányait, illetve a fő ellenlábassal, a Szovjetunióval való (hivatalos) szembenállást. Nem kétséges azonban, hogy a bipoláris világban a nemzetközi kommunizmus fő ellenfele és a fegyverkezési verseny fő hajtómotorja az Egyesült Államok volt, ahol a társutas, baloldali gondolkodás csak értelmiségi körökben, egyetemi campusok területén, illetve a hollywoodi művészvilág berkein belül érvényesült. Mindkét vezető párt, a demokrata, de a republikánus elsősorban, határozottan kommunistaellenes politikát folytatott. A nyolcvanas években beköszöntő Reagan-éra végképp előmozdította, felpörgette a két szuperhatalom versengését, és kiváló gazdasági és fegyverkezési manőverekkel zsákutcába, majd térdre kényszerítette a szovjet vezetést - mindezt fölényes derűvel és emberséges tárgyalási technikával. De a balliberális tendencia mindvégig jelen volt a nyugati politikai palettán: különösen a nyolcvanas években Nyugat-Európában a pártrendszerekben 19
