Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség A Szabad Demokraták Szövetsége az egykori Szabad Kezdeményezések Hálózatának jogutódja, amely a Monori találkozó után, az MDF megalakulására adott egyfajta reakció volt, és az volt a célja, hogy a legkülönfélébb politikai csoportok működjenek együtt akkor még az állampárttal szemben.37 TGM úgy fogalmaz ugyan, hogy bizonyos politikai stílusok nem kerültek be a pártba, ami számukra veszteség („ebbe sajnos minden rokonszenves álláspont és magatartás nem fér belé"), de az nem derül ki a szerző soraiból, hogy nagyon sokan egyszerűen nem akartak bekerülni ebbe a körbe. Igen sokat lobbiztak a Hálózat tagjai az ellenzéki összefogás megteremtéséért, hogy a szamizdat körök minden vonulata (pl. közöttük az Inconnu csoport, amely már a Társadalmi Szerződés megfogalmazásával sem értett egyet) ebben a szervezetben fogjon össze, de ezt végül nem sikerült tető alá hozniuk. A Hálózat tehát végül nem az lett, mint aminek az alapítói eredetileg szánták. Ennek következtében TGM úgy látta, hogy az SZDSZ-nek meg kell találnia a saját stílusát és hangját. A Szabad Kezdeményezések Hálózatában, illetve utána az SZDSZ-ben végül csak a volt demokratikus ellenzék tagjai maradtak, de az első demokratikus választások közeledtével ez már nem jelenthetett TGM szerint önálló politikai identitást. Jelentett azonban egy igen gazdag közös politikai tapasztalatot, informális összetartozást és életre szóló barátságokat, mindezzel együtt azonban léteztek a párt tagjai között igen lényeges elvi különbségek is (TGM kiemeli, hogy ő maga nagyon sok kérdésben nem ért egyet Haraszti Miklóssal, Kis Jánossal, Kőszeg Ferenccel és Solt Ottiliával), amelyek a párton belül különböző irányzatok kialakulását eredményezték már a kezdet kezdetén. Ezekben az irányzatokban mindenképpen közös érték a nacionalizmus elutasítása, bár TGM hozzáteszi, hogy ebben a kérdésben mások az erdélyi és budapesti hangsúlyok, amellyel saját erdélyi származására és a határon túli magyarsággal foglalkozó írásaira utal. Ezen kívül az SZDSZ elutasít minden „Európa-ellenes, „szlavofíl” romantikát, a tekintélyelvű és antiliberális szemléletet, a világnézeti, érzületi és közéleti intoleranciát”. Az irányzatokra visszatérve, TGM szerint igen erős az SZDSZ-en belül az 1956-os hagyományok képviselete, amely azonban más pártoknak is sajátja volt a fordulat idején. Az SZDSZ tagjai között a forradalom résztvevőit és 1956 hagyományait Eörsi István, Mécs Imre és Vásárhelyi Miklós képviselték. És ezen a ponton szeretnénk beemelni egy Szabó Miklóssal készített interjút, 37 Tamás Gáspár Miklós: Irányzatok az SZDSZ-ben. Szabad Demokraták, 1989, 3. sz., 3. 168
