Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)

Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)

Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)

közelmúltig nem magával a rendszerrel voltak elégedetlenek, hanem a zsidó pártfunkcionáriusok „szúrták a szemüket”, akik „a jó király rossz tanácsadói” voltak. Most a rendszerváltás idejére azonban kiderült, hogy a rendszernek is borulnia kell, de „a jámbor képzeletnek, úgy látszik, szüksége van valami ördögmaskarára, nem éri be a szociológiai absztrakciókkal. A jámbor képzelet bűnösöket igényel”.

Konrád az új kor szelleme kapcsán felveti azt a kérdést is, hogy ahogy nő a szólásszabadság, vajon megjelenik-e majd az új antiszemitizmus, vagy esetleg csupán a „jobb szélen” egy olyan politikai erőnél, amely tíz százaléknál szerényebb befolyással bír. És ettől a ponttól kezdve Konrád György egy feltételezett - tehát valójában meg sem jelent, de véleménye szerint potenciálisan jelen lévő - magyarországi antiszemitizmusról kezd írni, végig feltételes módban! Különös, ahogyan prejudikál egy társadalmi jelenséget, amely egyszerűen nincs is, legalábbis 1988-89 idején, a Kádár-rendszer idején a diktatúra jellegéből fakadóan tömeges mértékben nem is létezhetett! Figyeljük meg részleteiben, hogyan fogalmaz:

„Ha egy közvélemény-kutatásban megkérdeznék a keresztény magyar embereket, hogy mit kívánnak: maradjanak-e itt Magyarországon a magyar zsidók vagy menjenek-e el innen máshova, és ha a többség azt mondaná, igen, menjenek, ahova akarnak, Izraelbe, Amerikába, bárhova, ahova beengedik őket, csak innen menjenek már el, mert zavarja a szemünket a látásuk, igen, különösképpen az övék, akkor nem volna bölcs dolog tovább erőltetni a barátságot. Valószínű, hogy akkor előbb-utóbb ugyanez az érzés fogná el a magyarságot a maradék németekkel és a cigányokkal szemben is, akkor az ébredező öntudatú egyéb kisebbségek is szúrnák a kiközösítő hangulatú többség szemét, akkor ismét előkerülne a fajvédő szűkkeblűség, amely végül is igen csak összeszűkülhetne, hiszen olyan magyar, akinek néhány emberöltővel odébb ne lenne más etnikumú őse, inkább kevesebb van, mint több ebben az országban, amely azóta az ezer év óta, amióta a magyarok országolják, ugyancsak forgalmas hely volt, hadak és vándorok megtelepedő és temetkező helye, amelyen például zsidók előbb éltek, mint magyarok...”. Hogyha a többség a távozásukat kívánná, akkor lehet, hogy az együttélési kísérlet különböző indokokból nem működne. „Elmehetnénk, ha ismét úgy éreznénk, hogy Közép-Európa földjén, ki tudja, milyen szükségletek kielégítéseképpen, terjed az ellenszenv irányunkban.” „A gyerekek iránti felelősség azt tanácsolná, hogy ha kinéznek innen, akkor menjünk.” „Azt a régi játszmát, hogy apránként kiszorulunk az életből, mindig megértve azokat, akik kiszorítanak, nem fogjuk megismételni.

163