Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség áldozta fel az életét. Ez a gondolatiság volt a születő Beszélőnek az alapja, indító gondolata. Kis János és a Beszélő alapítói úgy vélték, hogy önmagukban az ’56- os elvek nem elegendőek, fel akarták tárni azt is, hogy a kádárizmus mítosza miért válhatott az ’56-os bűnök ellenére is sikeressé. Meg akarták érteni és meg akarják értetni a társadalommal is az 1956-os célokról való lemondás indítékait. Azokat is természetesen, amelyek nem félelemből fakadnak. A magyar társadalom ugyanis a szerző szerint nem fogadta el a rendszert, egyszerűen csak elfáradt, és annyi véres tragédiát követően nyugalomra vágyott. Az 1945 és 1956 között felemelkedett társadalmi rétegek meg akarták szilárdítani új helyzetüket, azok pedig, akiket mindenüktől megfosztottak, de az országból nem mentek el, vissza akartak illeszkedni a magyar társadalomba. Az emberek végre békét és nyugalmat akartak az évtizedes megaláztatás és hányadtatások után. Ez volt az alapja annak, hogy a konszolidáció sikeres lehetett. A Kádár-rendszer egyre zavartalanabbá tette a magánéletet, cserébe azonban azt várta az emberektől, hogy a politikát hagyja a pártra. Tehát „a társadalom nyugalomvágya találkozott a hivatalos politika kisszerűségével, és ez a találkozás a 20. század leghosszabb és legszervesebb fejlődési periódusát adta Magyarországnak”. A hetvenes évek végétől kezdődően felvett hitelek egy ideig még lehetővé tették az életszínvonal fenntartását, illetve bizonyos mértékű emelkedését is, de mivel nem innovációra és struktúraváltásra használták fel, a magyar ipar krónikus betegségben szenvedését és az infrastruktúra elavultságát nem lehetett már sokáig takargatni. És a gazdasági bajok mögött ott rejlettek az agyonhallgatott történelmi bűnök. A Beszélő mindeközben azokhoz kívánt szólni, akiket nem elégítettek ki a Kádár-korszak felszínes örömei, és a rendszer által biztosított viszonylagos jólét. Habár tisztában voltak vele, hogy igen kevesen voltak a lap alakulásakor azok, akik készek volta az új befogadására. Pedig ekkor már a nyugodt befelé fordulás feltételei, amelyekkel a Kádár-rendszer évtizedek óta biztosított a magyar lakosság számra, tartalékait már régen felélte, és a tájékozottabbak számára már nyilvánvaló volt, hogy az ország nagyon komoly gazdasági válsághoz közelít. Hangsúlyozza, hogy senki sem úgy képzelte el, hogy a rendszerrel való szakítás egyik pillanatról a másikra fog történni, és az ’56-os célok mindegyikét azonnal napirendre tűzve kell elindítani a változásokat. Sokkal inkább egy olyan fordulatot tartott a Beszélő reálisnak, amely stabil és rendezett körülmények között zajlik majd. Jogokat kell követelnie magának a társadalomnak, de nem azonnal a demokratikus jogok teljes spektrumát, hanem egy lépésről lépésre történő előrehaladás hozhat megfelelő 158
