Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség nemcsak képviselte ezeket az érdekeket, de kényszerű módon attól mindenféle értelemben függött is. A központosított, egységes román állam létrehozása a kelet-közép-európai államokban már jól ismert bolsevik kíméletlenséggel történt. Hatalmas volt a tét, hiszen a Romániában kialakított kommunista állam birtokba vehette mindazt, ami Erdélyben korábban a magyaroké volt. Ennek érdekében viszont elsődleges céljuk az volt, hogy ugyanazt a magyar kisebbséget, amely a hatalomhoz segítette őket, letörjék és megalázzák. A magyarokat ugyanis sorra távolították el először az államvédelemből, a hadseregből, a rendőrségből, majd a párt- és tanácsi apparátusokból, a tömegszervezetekből és a nagyvállalatok vezető tisztségeiből is. Jelentőségük a közéletben ennek következtében egyre kisebb lett, és az ekkor már nyeregben ülő román kommunista állam mindent megtett annak érdekében, hogy kivegye a magyarok kezéből azt az előnyt, amelyet a rendszer kiépítése folyamán magukénak hittek. Maradt közéleti és politikai szerepek hiányában egy „sterilizált és politikamentes” erdélyi magyar kultúra, amely a hatvanas-hetvenes években jelentős teljesítmények egész sorával zárta le az erdélyi magyarság történeti egzisztenciáját. TGM gondolatmenetében azonban két olyan dolgot fűz össze, amelyeknek lényegében csak közvetetten lehetett egymáshoz közük. Azt, hogy az erdélyi magyar kisebbség vállán nyugodott volna a romániai kommunista diktatúra felépítése, már tételesen cáfoltuk, de a magyarok közhivatali pozíciókból történő eltávolításának sem volt semmi köze ahhoz, hogy a magyarok a rendszer felépítésében milyen szerepet játszottak. A románosítás és a magyar kisebbség háttérbe szorítása így is, úgy is megtörtént volna. Fenti gondolatmenetünk nyomán azzal is vitatkozunk, hogy a magyarok kezében ekkorra bármiféle helyzeti előny lett volna, amitől bárki megfoszthatta volna őket. A magyarok helyzete ezt követően egyre tarthatatlanabbá vált mind erkölcsi, mind fizikai értelemben. Egymás után számolták fel a magyar kulturális intézményeket, és a nyolcvanas évekre, amikor a cikk íródott, a puszta létük is kockán forgott. A numerus clausus következtében az erdélyi magyar értelmiség bővülése lehetetlenné vált, de magának a kultúrának a tovább örökítése is megkérdőjeleződött. A szociális és politikai pozícióvesztés az elit számára tömeges lecsúszással járt együtt, illetve proletarizálódássá fajult. Mindeközben hódító útjára indult a román telepítési politika, amely gondoskodott arról, hogy a magyar többségű városok egymás után románosodjanak 148
