Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség Mindazonáltal Huizinga hozzáteszi, hogy a két fogalom megítélése olyannyira szubjektív, hogy a kettő közötti különbség nem minden értelmezés szerint ennyire szembeszökő. Visszatérve az eredeti íráshoz, amelyet kiindulópontként és kritikánk célpontjául választottunk, megállapítjuk és további olvasmányaink tükrében arra a következtetésre jutunk, hogy Tamás Gáspár Miklós A nacionalizmus mint rejtjel és metafora című írásának első fele, amely úgymond definíciót kínál a nemzetre és nemzeti érzésre, ami előremutató, hiszen egyikre sincsen általánosan elfogadott meghatározás, csak egymásnak sokszor ellentmondó vagy egymást részben átfedő elméletek. De az összeszedett gondolatsorban a tanulmány körülbelül felénél komoly törés áll be, amikor a csoportos önigenlés és a Külsőtől nemleges elhatárolódás kifejezéseket kezdi használni. Ezen a ponton az írás a visszájára fordul, és a nemzeti érzések és patriotizmus helyett agresszív nacionalizmusról, sőt sovinizmusról kezd írni, ezt követően pedig az összes fogalmat összemossa és begyüri őket egyetlen gyűlöletes nacionalizmusnak nevezett kalap alá. Nem ismeri fel vagy szándékosan összemossa az egyes fogalmakat és a tanulmány második felében már csak szélsőségekben képes gondolkodni, ami számos ponton cáfolhatónak bizonyult. Kelet-Közép-Európa Ha Kelet-Közép-Európáról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül Bibó István gondolatait. A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című könyve irányadó ebben a témában, és jelen fejezetünk kiindulópontját is jelenti. Dacára annak, hogy Bibó írása 1946-ban, tehát még a kommunista éra előtt született, sokat segít az 1990 környéki kelet-közép-európai rendszerváltások hátterének értelmezésében. Bibó szerint térségünkben nincsen másról szó, minthogy a 20. század elején szétrobbantak a történelmi államok, ami rengeteg nehézséget és szenvedést okozott az itt élő népeknek, de soha senki nem próbálta ezeknek a népeknek a helyzetét a Nyugathoz mért gazdasági, társadalmi és politikai elmaradottságukból konszolidálni. Pedig adódott rá lehetőség 1912-ben, illetve 1918-ban, amikor atomjaira hullott a két nemzet feletti államalakulat, az oszmán és a Habsburg Birodalom, amelyek az itt élő nemzetek végleges kialakulásának útjában álltak. Ha a békeszerződések körültekintőbben köttettek volna, akkor ennek a területnek a konszolidációja biztos alapokon nyugodhatott volna, de mint tudjuk, nem ez történt. Pedig ezek az országok sosem vitatták, hogy az 126
