Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990) elnyomás hatására vagy bonyolult egzisztenciális, illetve elhatárolódási problémák megoldásaképpen alakítanak ki. A nacionalizmus nem mosandó össze Bibó szerint a patriotizmussal, amely ezzel szemben sokkal inkább egy pozitív nemzeti ideológia, őszinte nemzeti érzést, nemzeti tudatot jelent, de megmarad a demokratikus szabadságeszmét megvalósítani kívánó politikai programnak, és nem rejt semmilyen agresszív vagy pejoratív jelleget. A patriotizmus egészséges közösségi érzelem, nem más tehát, mint „a nemzeti közösségi tudat természetes, kohéziós elemeit magába foglaló hazafiság”. A nemzeti sajátosságok ápolása és az önállósulásra való törekvés ugyanis nem feltétlenül tartalmaz agresszív-uralmi tendenciákat, és a nacionalizmusnál lényegesen közelebb áll a szabadság eszméjéhez. Tehát a nacionalizmus és a patriotizmus összefüggő jelenségek, a nemzet ideológiái, tehát egy fogalomkörhöz tartoznak, de nem azonos jelentésű fogalmak. Tekintsük most át, hogy ezeket a fogalmakat Tamás Gáspár Miklós hogyan kezeli és értelmezi! TGM a nemzetet mint kulturális egységet szemléli, amely az egyén identitásához szervesen hozzátartozó entitás, mindazonáltal a nacionalizmust az alábbiak szerint definiálja: „A nacionalizmus csoportos önigenlése egyáltalán nem affirmativ, hanem tagadó, a Külsőtől való nemleges (üres vagy szenvedélyes) elhatárolódás. (...) A nacionalista (...) azt akarja, hogy néki legyen igazad Az erdélyi magyarokkal és általában a kisebbségvédelemmel kapcsolatos állításai és a fenti definíció között - amelyet egyébként oldalakon keresztül részletesen kifejt -, elemi ellentmondás rejlik, amelyet TGM sosem ismert el és más írásaiban sem old fel. Tanulmányunk egy későbbi fejezetében az Erdéllyel és a határon túli magyarsággal foglalkozó írásait is részletesen taglaljuk majd, és ugyancsak több ízben utalunk a szerző érvrendszerében rejlő ellentmondásosságra. Érvelése szerint minden ember tartozik valahová, minden ember része valamilyen egységnek, ami nem egészen ő, hanem valami teljesebb egész, amelyben az egyes ember csupán egy kis részt képez. Ez az egység tehát az egyénnél több, és egyesíti, valamint megjelöli mindazokat, akik hozzátartoznak, illetve a benne részt vevő egyének ezen keresztül bizonyos értelemben egymáshoz is tartoznak. Ilyen egység a nemzet is, amely nem más, mint egy bizonyos közös, amely „különbség azokkal szemben, akik kívül vannak.” „Ha 2 Tamás Gáspár Miklós: A nacionalizmus mint rejtjel és metafora. Hiány (1990), 11. sz., 4. 121
