Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)

Tóth Károly: Az 1989. évi XXXI. törvény (alkotmánymódosítás) főbb kérdései és az alapjogok szabályozása

Az 1989. évi XXXI. törvény főbb kérdései és az alapjogok szabályozása

közé. Csak gyanítom, hogy e két felelős tisztségviselő interpellálhatósága esetén a ’40-es évek végétől a ’60-as évek elejéig a jogalkalmazó szerveket aligha lehetett volna a különféle törvénysértő, koncepciós perekre politikai bosszú eszközeként felhasználni. E Ház korabeli tagjai között feltehetően lettek volna olyanok, akik éppen, mert a perbefogottak többségét jól ismerték, interpelláltak volna és a választ követő vizsgálatok megfontolásra késztették volna a hamis vádkoncepciók kiagyalóit. A koncepciós eljárások valószínűsége a jövő igazságszolgáltató szervei munkájából sem zárhatók ki teljes bizonyossággal. Az ellenőrizetlen hatalom önkény irányába mutató potenciális veszélye tehát továbbra fennáll, így az interpellációt, mint az ellenőrzés és a tényfeltárás eszközét a bírói szervezet munkáját illetően sem szabad mellőzni. Ezért javaslom, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének az interpellálhatok köréből való kivonására tett igazságügyi minisztériumi kezdeményezést ezúttal is utasítsuk el.

Egy másik képviselő ezzel nem értett egyet.

... a bíróság, mint a hatalmi ágak egyik része, csak úgy tudja teljesíteni funkcióját, ha tökéletesen független ... és ez a függetlenség azt jelenti, hogy személyi garanciát adunk a független magyar bírónak az által, hogy semminek nincs alávetve, csak a Parlament által elfogadott törvényeknek és a saját lelkiismeretének, akkor ezzel nem egyeztethető össze ez az elgondolás... Mert, ha mi lehetővé tesszük a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságát, akkor indirekt módon azt kell feltételeznünk, hogy itt a Parlament színe előtt megkérdezheti bármelyik képviselő a Legfelsőbb Bíróság elnökétől, hogy ebben és ebben az ügyben a jogerős ítélet miért ilyen volt? Akkor azt is kell feltételeznünk, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének olyan jogköre van, hogy magához rendelheti a bírót, befolyásolhatja és kötelezheti egy másfajta ítélet meghozatalára...

E problémára az igazságügyi miniszter is kitért.

... a Javaslat hivatkozik ugyan az államhatalmi ágak megosztásának és egyensúlyának az alkotmányban végigviendő elvére, ám azért kívánja megszüntetni a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságát, hogy a törvény- hozás közvetetten sem avatkozhasson be a bírói gyakorlatba. A képviselő úr érvelése szerint azonban ez a szándék következetlenül érvényesül a javaslatban, hiszen a végrehajtó hatalmat el kell választani a törvényhozói hatalomtól, a Kormány mégis felelős az Országgyűlésnek, és az Országgyűlés interpellálhat a végrehajtó hatalom képviselőivel, a Kormány tagjaival szemben. Ez az érv azonban nem helytálló, hiszen nem veszi figyelembe azt a körülményt, miszerint a Kormány a Parlamentnek való felelőssége alkotmányosan lerögzített

73