Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Kukorelli István: A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény születése és sajátosságai
Kukorelli István Az alapjogi jogalkotás... kísérlet történt.267 Az alkotmányjogi szakirodalomban, az alkotmánybírósági határozatokban, az egyházjogban számos javaslat fogalmazódott meg de lege ferenda, a törvény későbbi módosításával összefüggésben. Már 1989-90-ben is hosszasan vitatkoztunk az egyház jogi fogalmáról, a végeredmény egy átmeneti „valami más” lett, s ezen a preambulum ünnepélyes mondatai sem segítettek (lásd 8. §). Az egyik egyházi javaslat az volt, hogy a törvény „közjogi testületként” intézményesítse az egyházakat. Klasszikusan negyedszázados vita volt a módosító javaslatokban is az egyházalapítás „csengőszáma”, amely az egyesületi tíz fővel indult, és a szavazás előtti utolsó pillanatban képviselői módosító javaslatra került be a törvénybe a hatályos 9. § (1) bekezdés a) pontja, miszerint egyházat legalább száz természetes személy alapíthat. Vitatott volt, hogy a hitelveket tartalmazhatja-e az egyház alapszabálya, amit a jogalkalmazásban sem volt könnyű eldönteni. Vitakérdés volt az egyházi intézmények azonos mértékű állami támogatása, a zárt intézményekben, különösen a katonaságnál a közösségi vallásgyakorlás, a hitoktatás mint tantárgy stb. „Örök” vita az állam és az egyház kapcsolata, az ideális modell, amely a történelem, a jogi és politikai kultúra függvénye. „Örök” vita az egyházak egyenjogúságának, pontosabban a történelmi egyházak és a kisegyházak viszonyának kérdése. Ezekre a nyitott kérdésekre keresett választ Magyarország 2011-ben elfogadott Alaptörvénye (VII. cikk) és az azt végrehajtó, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény. A választott modell és több jogi megoldás ma is megosztja az ezzel foglalkozó szakembereket. Nem mindig tanulunk a történelmünkből. 267 Kőbel Szilvia 8. lábjegyzet uo. 134-153. p. 238
