Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Kukorelli István: Alapjogi rendszerváltozás (1989); az „első fecskék”, az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló törvények
Alapjogi rendszerváltozás (1989); az „első fecskék”... gazdálkodásáról szóló törvény tervezete. Emellett a magyar „habeas corpus” a személyes szabadság kapott kiemelt figyelmet a büntetőjogi törvényekkel összefüggésben. Az 1989. évi XXXIV, törvény az országgyűlési képviselők választásáról rendelkezett. A nagy rendszerváltó törvények sorában említhető választójogi törvény vegyes, többségi és arányos választási rendszert vezetett be: 176 képviselőt egyéni választókerületekben közvetlenül választottak meg, 152 mandátum területi pártlistákon, 58 mandátum pedig az aránytalanságokat kiegyenlítő országos listán volt megszerezhető. A pártok legalitását az 1989. évi XXXIII, törvény oldotta meg véglegesen.157 1989 őszén több más alapjogi törvénynek is közvetlen célja volt a jog- államiság kiterjesztése. Az 1989. évi XXV. törvény jelentős módosításokat hajtott végre a Büntető Törvénykönyvön, változott például az állam elleni bűncselekmények megítélése. A XXVI. törvény a személyi szabadság jogát erősítette meg a büntetőeljárásban. Az 1989. évi XXVIII, törvény alapvető emberi jogként ismerte el a külföldre utazáshoz és a hazatéréshez való jogot. A XXIX. törvény a ki- és bevándorlásról az állampolgárok mozgásszabadsághoz való jogát rögzítette. Nem sikerült megállapodni a háromszögletű kerékasztalnál a tájékoztatási törvényben és csak tágabb összefüggésben jött szóba a lelkiismereti- és vallásszabadság. Ez lehet a magyarázata a későbbi törvényalkotásoknak (1990. évi IV. és 1996. évi I. törvény). Az egypártrendszert eltörlő, 1989. október 23-án kihirdetett 1989. évi XXXI. alkotmánymódosító törvény Alapvető jogok és kötelességek című XII. fejezete (54. §-tól 70/K. §-ig bezárólag) keretjelleggel rögzítette az alapjogok rendszerét. Az alkotmányozó atyák „fénymásolták” a nemzetközi egyezmények lényegesebb pontjait az alkotmányozás hajnalán. Talán kevesebbet és szelektívebben, mint ami elvárható lett volna. E fejezet formai szépséghibája volt, hogy az 1949-es szocialista alkotmányszerkezetben az államszervezet után az alkotmány végén szabályozta az alapvető jogokat. Érdemeként kell elismerni, hogy felhagyott az állampolgári jogok elnevezésével és a jogok élére helyezte az egyéni és a politikai szabadságjogokat. 157 Dezső Márta: Képviselet és választás a parlamenti jogban. KJK MTA ÁJI, Budapest, 1998; Választástudományi tanulmányok (szerkesztette: Dezső Márta - Kukorelli István). Országos Választási Iroda kiadványa, Budapest, 1999. 165
