Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Paczolay Péter: Előszó
_ Paczolay Péter Az alapjogi jogalkotás... eltelt közel három évtized történései, tagadhatatlan csalódásai, a későbbi közjogi változások, az Alaptörvény elfogadása felől visszatekintve is a mai magyar alkotmányos alapok lerakására akkor, 1989-90-ben került sor. A történelmi jelentőségű korszak, az alkotmányos rendszerváltozás éveinek alapjogi jogalkotását két olyan kiváló alkotmányjogász professzor - Kukorelli István és Tóth Károly - mutatja be, akik nemcsak magas elméleti színvonalon értelmezik a témát, hanem a változásoknak maguk is alakító résztvevői voltak. A kötet első tanulmánya az 1989. évi alkotmánymódosítás (tartalmilag az új alkotmány) megszületésének történetét a politikai reformtörekvések, fontos tanulmányok, az ellenzéki fórumok intézményesedése, a hatalom és az egypárt erre született reakciói, a Nemzeti Kerekasztal létrejöttének lényegre törően ábrázolt összefüggésébe helyezi el. Ennek a történetnek az újra olvasása nyilván nemcsak engem, hanem sokunkat tölt el nosztalgiától sem mentes izgalommal és érzelmekkel... A következő tanulmány elméletileg - és Tóth Károlytól megszokott iróniával - határozza meg az alapvető jogok koncepcióját. Az 1989-90-es békés alkotmányos rendszerváltozás egyik jellemzője az volt, hogy abban nem született önálló emberi jogi deklaráció. A forradalmibb típusú alkotmányozásokban az emberi jogok adott nemzeti együttese önállóan jelent meg és deklaráció jellegét megőrizve vált az alkotmány szerves részévé. Ezt követően a legfontosabb törvények elfogadásának esettanulmányait olvashatjuk. Ezek a sztrájkról szóló törvény, az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvények, a népszavazásról szóló törvény, a választójogi törvény, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény, és a (nem elfogadott) sajtótörvény. Nemcsak a törvények „kihordásának” viszontagságait ismerhetjük meg, hanem a szerzők értékelik azok történeti jelentőségét, hiányosságait, a kényszerű kompromisszumokból fakadó „kétlelkűségét” is. Nem lehet véletlen, hogy az alapjogok köréből a rendszerváltás forgatagában mindenekelőtt a politikai részvételi jogok (a választójog, a népszavazás) és a politikai szabadságjogok (gyülekezési és egyesülési szabadság, szólás- és sajtószabadság, lelkiismereti- és vallásszabadság) kodifikációja merül fel írásaikban az egyén szabadságával és méltóságával egyetemben. Ez történt Magyarországon is 1989-ben a történelem diktálta, folyamatos, sokszor véletlenszerű alapjogi törvényhozással. A szerzők helyesen állapítják meg, hogy a rendszerváltozás évének első törvényei mozgásteret biztosítottak a társadalmi folyamatoknak. Ahhoz, hogy a 10
