Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)

V. Munkánk visszhangjáról

melyik öreg barátom mondta, hogy egyszerű falusi szülei úgy bocsátották útra, annak idején, hogy mindig a dolgok végét is lássa. Tehát úgy kezdjen el valamit dolgozni, tervezni, akár mezei munkát, lássa a végét. Exitus acta probat (Ovidius) Igen, a vég igazolja a tettet.

Ma az emberiség - az „y” vagy „z” generáció - nagy veszélyben van. A klónozást báránnyal kezdték annak idején egy angol laboratóriumban, és most ott tartunk, hogy az interneten hirdetik azt a tablettát, amit bevesz az egyetemista, s 45%-kal jobb lesz a teljesítménye, kifényezi az agyát, és jobb lesz a teljesítménye. De tudjuk, hogy ez mibe fog kerülni neki? Én annak idején, és most már az érettségi találkozókról visszatekintve a fiatalok sorsát is látva, azt mondtam, hogy olyan dolgokon nem kell vitatkozni egy tanárnak, hogy milyen csőnadrágot hord, vagy trapéz nadrágot, hogy a haja hoszszú vagy rövid, de arra figyeljen oda, ha a serdülő szétdohányozza a tüdejét, annak soha nem lesz négy literes a tüdő vitálkapacitása. Hogyha egy ifjú hölgy a nemi életet túl korán elkezdi, számolatlan partnerrel, akkor esetleg a családi élete tönkremegy, mikor lelkileg is érett lenne rá, akkor fogja látni, hogy nem lehet gyereke. így értettem, hogy a vége felől is nézzük a dolgokat. Az emberiség számára a dolgok nincsenek végig gondolva. Lásd a klímaváltozást, a háborúkat vagy éppen a kényszerű népvándorlást. Fontos információ, hogy mi, azért az emberiség 85%-ánál jobban élünk. És akinek még lakása is van és enni is kap, ráadásul még félelem nélkül megválthatja a jó Istennek a terveit, az életét - csak néhány százaléka az emberiségnek. Tehát lenne miért hálát adnunk. Szóval, valahogy így, a vége felől nézzük.

Molnár J.: Az ember a saját sorsát és a saját érvényesülését a saját kezébe akarja venni. O akarja csinálni. Ez nem megy olyan egyszerűen. Itt már említettük a szocializmus idejét. Én megéltem azt, amikor még én jártam iskolába, eleinte, mint minden iskolában, imádkoztunk. Nem tudom pontosan, 1948-tól ’50-ig így volt. Utána aztán azt mondták, imádkozás nem lesz, el kell énekelni a munka dalát. A munka dalát kellett énekelni az imádság helyett reggel is és befejezéskor is. Aztán egy-két év után, hát talán jobb lesz, ha hétfőn reggel és péntek délután. Ezalatt az ember szép lassan először az imádságot a munka dalával akarta helyettesíteni, utána már az sem kellett. Ugyanakkor

Szíjártó István: Húszéves a Százak Tanácsa____________________________

318