Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)

V. Munkánk visszhangjáról

Neveléstan feladata volt, ma is! Csak nem vesszük komolyan, hanem bevezetünk egy új tárgyat, mint a szocializmusban, a középiskolákban „A világnézet alapjait”. Volt ilyen tantárgy, amivel akkor agymosást próbáltak elérni, de azért nem sikerült. Ma viszont nem tudjuk, mi folyik az Erkölcstan tantárgy keretei között. Nem olvastam erről látogatói jegyzőkönyveket, mondjuk a minősítés helyett. A szocializmusban, ahogy említettem, nem sikerült a teljes agymosás, mert volt egy olyan generáció, akik abban növekedtek fel, hogy mi a hit, mi a szabály és a norma.

Nincsen nevelés anélkül, hogy szabályokat és normákat ne adjunk tovább, de ma nincsen szabály és norma. Egyetlen egy remény, szerintem, éppen a kereszténység mibenlétének ismerete lenne az, Európában. Mert a tízparancsolatot meg kellett tanulni mindenkinek, most semmilyen parancsolatot nem kell megtanulni senkinek sem. A büntető törvénykönyvet csak azok szokták ismerni, akik mindig el akartak követni valami rosszat, s el is követték. Néhány gondolat a lényegtelenről, Hamvas Béla mondja. „A modern élet új kategóriát teremtett: a lényegtelenséget. ” Ennek a bűvöletében élünk. Határon túli konferencián meghallgattam egy anyaországi, magát teológusnak - nem mondta meg hovatartozását - nevező hölgy előadását a digitális kommunikáció témakörben. Az első másfél órában nem hallottam mást, mint melyik generáció a digitális bevándorló és melyik a digitális bennszülött. Ki mihez ért, minden differenciálás nélkül. Természetesen az utóbbiak mindenhez. Nem értem, akkor miért kell a digitális eszközökkel való foglalkozások óraszámát még emelni? S milyen sokan küzdenek ezért?

Ezt a tapasztalatot azért osztottam meg, mert a generációk közötti ellentmondás természetes, de ezt többen szakadékként szemléltetik. A probléma, hogy nem a generációk közti párbeszéd hiányáról beszélnek. Ez sokkal súlyosabb kérdés, mert a generációs ellentmondás mindig volt és mindig lesz. Ha ezt ilyen-olyan fogalmakkal is megerősítjük, sőt azt a látszatot keltik, hogy az úgynevezett új generáció - akire nagyon büszkék vagyunk, és nagyon bízunk bennük - mindenhez ért, és akik előttük voltak, azok pedig semmihez, akkor tényleg nincs, amit örökíthetünk. Ezért tartom különösen fontosnak a hitet, a kereszténységet, melynek ismerete nem lehetne választható tantárgy. A váSzíjártó István: Húszéves a Százak Tanácsa____________________________

316