Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)

IV. Tanácskozásaink kiemelt témáiról - 3. A vidék sorsa, a mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság kérdései

Magyarországnak csodálatosak a természeti adottságai. A környező he­gyek elvileg védenek a nagy viharoktól, erős szelektől. A globális felmelege­dés következtében azt jósolják, hogy a tengervíz szintje jelentősen emelkedni fog. Ez veszélyezteti a tengerek és óceánok közelében lévő termőföldeket és a mélyen fekvő területeket szerte a világon. A tengerszint emelkedés a Kárpát­medencét nem érinti. Hazánkat két nagy, bő vizű folyó szeli át, több nagy tavunk van. Számtalan a patak és a forrás, sőt, hőforrások bukkannak elő a földből. A Kárpát-medence tájképileg változatos. A talaj termőképessége ki­váló (volt?), az időjárás a mostanában tapasztalt szélsőségektől eltekintve cso­dálatos. Csak rajtunk múlik, hogyan bánunk ezekkel az értékekkel, hogyan használjuk őket anélkül, hogy kihasználnánk és elpusztítanánk ezeket, hogy hogyan élünk a természet által felkínált lehetőségekkel. Azt mondják, hogy a múlt ismerete nélkül nehéz megjósolni a jövőt. A múlt hibáit nem érdemes megismételni, azokból inkább tanulni kell. A magyar ember találékony, szorgalmas. Ha ismeri a problémát, arra fog is megoldást találni. De csak akkor, ha ehhez biztosítják számára a lehetőségeket, a megfe­lelő jogszabályi hátteret és a körülményeket. Ezeket nem szabad, hogy a profit és az üzleti élet szabályozza. A tét valóban a nemzet egészsége, jóléte és meg­maradása. Sziiártó István: Húszéves a Százak Tanácsa____________________________ „Magyarország földjének és népének jelene, múltja és jövője” című ta­nulmányában Andrásfalvy Bertalan helyzetelemzése az elmúlt évtizedekről felér egy vádirattal: Szálljunk képzeletben magasan e föld fölé és próbáljuk ismereteink alap­ján magyarázni és értelmezni a látottakat... Különösen az idősebbek számára szokatlan és feltűnő a hatalmas kiterjedésű művelt táblák látványa, melyeket nem szakítanak, nem osztanak meg a dűlőutak és az azokat szegélyező fák és bokrok sora. Tavasszal szinte a szemhatárig sárgállik a virágzó repce, vagy most, 2012 őszén, a szárazságban barnára aszalódott kukoricás tenger. Hol van a még egy-két évtizede látott, különböző termények színes mozaikja a határ­ban? Eltűntek a dűlőutakkal együtt. A hatalmas táblákon az év folyamán csak 296

Next

/
Oldalképek
Tartalom