Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)

III. Könyvsorozatunkról

gyarságra, hol kevésbé. A magyar nép sem kerülte el a materiális és szellemi rombolást, itthon is akadtak importőrök. Túléltük a bolgár-, bizánci-, tatár-, török-, Habsburg-, szovjet birodalma­kat. Legalább 600 éven keresztül európai közhatalomként. Túléltük az ember­irtásokat, mészárlásokat, vesztett háborúkat, miközben megharmincszoroztuk önmagunkat és maradtunk a Kárpát-medence legnagyobb nemzete. Trianonra, Szent István kettős keresztjének hétfele tördelése után életképtelen viszonyok­ból indulva újraszerveztük az államot, annak intézményeit, értékeit és brutális szellemi választ adtunk a kultúra (irodalom, zene, építészet), a tudomány (No- bel-díjasaink, feltalálóink, tudományos iskoláink), a sport (olimpiai bajnokaink) és az élet többi területén bizonyítva életképességünket. Túléltük a 20. század hét rendszerváltozását, amely az általános euro- atlanti értékvesztést további materiális és szellemi károkkal, katasztrófákkal tetézte. Több hullámban veszítettük el értelmiségünk java részét. De mindig hozott új rügyeket az ősi identitás és küldetéstudat, amely virágba borította a sokszor véglegesen kiszáradtnak látszó fát, a magyarság fáját. Rendkívüli változások kezdetét éljük át értékvesztett állapotban, korlá­tozott mozgásrádiusszal. Volt már történelmünkben többször hasonló helyzet. Ezért öntözzük a fát. Több évtizedes töprengéseim során a világot természetesen a leírtaknál összehasonlíthatatlanul bonyolultabbnak látom. Tudom, hogy rengeteg az egy­más melletti és egymást keresztező elképzelés a hitről, a gondolat és a belőlük fogant cselekvés. Tudom azt, hogy a szellemtörténet és a történelem állandó változások sorozata, hogy az emberiség nagyon sokféleképpen próbálkozott egyéni és társadalmi testi-lelki viszonyait rendezni. Ezek között nagyon sok értéktelennek, így használhatatlannak bizonyult. Voltak köztük olyanok is, ame­lyek a pusztulás határáig terjeszkedtek. Voltak kataklizmák, katarzisok, világ­égések. Népek, birodalmak, kultúrák dőltek össze, világnézetek keletkeztek, alakultak át vagy szűntek meg. De tudom azt is, hogy a pusztulás soha nem kö­vetkezhetett és következhet be, mert a Jóisten nem hagyja magára saját képmá­sára teremtett teremtményét. ____________________________________________III. Könyvsorozatunkról 241

Next

/
Oldalképek
Tartalom