Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)
III. Könyvsorozatunkról
III. Könyvsorozatunkról A Haza Embere - Laudáció Gaudeamus igitur - juvenes dum sumus, jutott eszembe, amikor társaságunk úgy határozott, hogy a Százak Tanácsa lélekben talán legfiatalabb tagjának, Fekete Gyula barátunknak átnyújtja születésnapján megbecsülésünk dokumentumát, „A Haza Embere” emléklapot, Csete Ildikó szép alkotását. Az alkalomhoz a társadalmi konvenciók megrögzött gyakorlata szerint „laudáció” tartozik. Laudeamus igitur, de nem „a vak hivatal, a süket megszokás” szabályai szerint. Ebből az ünnepeknek eddigi életében jutott is meg nem is, de az utóbbi évtizedekben már csak annyi vagy annyi se, amennyit a Hatalom kelletlenül engedélyezni kényszerült számára. „Bűne” nagy és megbocsáthatatlan: ahelyett, hogy az uralkodó erő „csordaszámra tartott gyülevész szolgáit” vagy a szelíd esztétikum félrehúzódó művelőit szaporította volna, beállt azok közé, akik évszázadok óta kétségbeesett elszántsággal kiáltják oda a nemzetet pusztító-sorvasztó hódítóknak: Ne bántsd a magyart! A nemzet fennmaradását kezdettől fogva környékezték veszedelmek, de Mohács óta minden évszázad maga a gyilkos próbatétel. Mióta Zrínyi Miklós leikéből felszakadt a kiáltás, minden hazáját féltő gondolkodónak ez az indulat diktálja a tennivalót. Hol karddal, az érvek erejével folyik a viaskodás, és Fekete Gyula ebben a küzdelemben került a XX. század második felének tűzvonalába, lett konok oltalmazója: a magyar megmaradásnak. És tegyük hozzá: gyűlölt céltáblája az ellenséges arcvonal vezéreinek és lesipuskásainak. Csakhogy míg Zrínyi, Balassi vitézeinek a nagy széles mező, a szép liget, erdő volt a kemény harcok helye, és emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adtak, addig a ma végvári vitézeinek olyan légkörben kell csatázni, ahol még megsérteni sem szabad Richard Montecuccoli vagy Köprili Ahmed érzékenységét. Neki egy szál tollal, véleménye fegyvertelen igazával kell megvívnia az ellenerővel, amely a bitorolt hatalom jól kiépített állásaiból, bőségesen pénzelt zsoldosokkal, ádáz dühvei vagy cinikus közönnyel hárítja el olykor még az objektív vitát is, és folytatja zavartalanul nemzetrontó politikáját. Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne érzékletesen és hitellel megvilágítani e szerény ünnepen, hogy mit vállalt az író és hogyan folyt küzdelme a 185
