Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 2. kötet - RETÖRKI könyvek 28/2. (Lakitelek, 2017)
VIII. fejezet - Dr. Helgert Imre: A katonai elhárítás a pártállamban, átalakítása a rendszerváltás során
A katonai elhárítás a pártállamban - átalakítása a rendszerváltás során Ezekben az években a Magyar Néphadsereg erőltetett ütemű fejlesztése folyt. A sztálini megítélés szerint a második világháborús szövetségi rendszer széthullásával gyökeresen megváltozott a világpolitikai helyzet, a harmadik világháború a küszöbön állt. E helyzetértékelés talaján a csatlós országokat is gazdasági erejüket meghaladó haderőfejlesztésre kényszerítették. Ennek lett a következménye az, hogy a Magyar Néphadsereg (Magyar Honvédség megnevezés 1951 júniusában Magyar Néphadseregre változott) békelétszáma 1952 őszére elérte a 220000 főt. Ugyanebben az évben a fegyveres erőkre és testületekre fordított kiadás, az éves nemzeti jövedelemnek a 25,5%-át vitte el.26 A haderő szárazföldi szervezetébe 3 gépesített hadtest tartozott (8 lövészhadosztállyal, 2 lovas hadosztállyal, 1 ejtőernyős zászlóaljjal). Ezen túl a szervezetben volt még egy gépesített hadtest (1 gépesített és 1 páncélos hadosztállyal, 2 nehéz harckocsi-rohamlöveg ezreddel). A tüzérségi erők a következő közvetlen - nem a hadtestek alárendeltségében levő - szervezetekből álltak: 1 áttörő-tüzérhadosztály, 1 aknavető-, 2 páncéltörő-, 1 sorozatvető-tüzérdandár. A Honvéd Légierők Parancsnoksága irányítása alá 2 vadászrepülő hadosztály, 1 csatarepülő hadosztály, 1 önálló felderítő repülőezred, 1 önálló szállító repülőezred, 1 vegyes szállító-repülő század tartozott. A nagyarányú haderőfejlesztés éveiben a Katonai Elhárító Főosztály állományára hatalmas nyomás nehezedett. A szervezet munkáját - amit a nyilatkozatában maga is megerősített - a koncepciós perek egyik „kiagyalója”, Farkas Mihály irányította, s a testület felett nem volt törvényi kontroll. Ebből az aspektusból törvényszerű a visszaélések, törvénytelenségek elkövetése. A tárgyalt időszak a katonai elhárítás történetének egyik „legsötétebb” időszaka. Az erőltetett ütemű haderőfejlesztés - a megfelelő szakértelem hiánya - generálta a Néphadseregben a tragikus balesetek sorát, amit azután megfejelve az ideológiai „töltettel”, szabotázsakcióként lehetett felderíteni. A törvénytelen eljárások keretében - amihez a „bizonyítékot” a Katonai Elhárító Főosztály tisztjei „szállították” - 1 500 „régi”, az Igazoló Bizottságok által „tisztának” talált szakembert távolítottak el. 1949 és 1952 között koncepciós eljárások során a haderő vezetését szinte „lefejezték”. Az önkény áldozatául estek: Pálffy György, Sólyom László, Illy Gusztáv altábomagyok, Beleznai István, Révai Kálmán, Pórffy György, dr. 26 Horváth Miklós: i. m. 310-315. 57
