Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 2. kötet - RETÖRKI könyvek 28/2. (Lakitelek, 2017)
X. fejezet - Dr. Helgert Imre: A Magyar Honvédség és a taxisblokád
Dr. Helgert Imre A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában II. Az éjszaka mozgalmasan telt. A rendőrség képviselői megjelentek a frekventált helyszíneken, igyekeztek meggyőzni a demonstrálókat. Ugyanakkor a rendőri vezetés, a kormányfői feladatokat ellátó Horváth Balázs belügyminiszter irányításával felmérte a cselekvés, a jogtalan taxismegmozdulás felszámolásának lehetséges módjait. Október 26-án (péntek) reggel és délelőtt folyamán a taxisok már nemcsak a hidakat, hanem a főváros legforgalmasabb csomópontjait is lezárták. Ezzel megbénult Budapest. A reggeli órákban megkezdődtek a tárgyalások a kormány tagjai és a fuvarozók, taxisok között, miközben a megmozdulás kiterjedt vidékre is. Lényegében lebénult az ország. A dolgozók nehezen vagy egyáltalán nem tudtak eljutni munkahelyükre, megakadt az áruszállítás, akadozott a határátlépés, súlyos belpolitikai válság alakult ki. A kora délelőtt, 9 órakor a belügyminiszter, kormányfői minőségben, aláírta azt a határozatot, amely - kiszivárogva - alapját adta azoknak a híreknek, miszerint „a kormány be akarja vetni a hadsereget”. A kormányzati elvárásnak megfelelően a rendőrség bevonva a honvédség erőit, még a délelőtti órákban meg akarta tisztítani a fővárosi hidakat. Mire azonban az akcióra sor került volna, a honvédség vezetése tájékoztatta dr. Szabó Győző országos rendőrfőkapitányt arról, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök, mint - az Alkotmány megfogalmazása szerint - a honvédség főparancsnoka, megtiltotta a honvédség erőinek felhasználását. E döntésre - mint az Alkotmánybíróság későbbi határozata tükrözte - az elnöknek nem volt joga, ugyanakkor - mint az események bizonyítják - találkozott a katonai vezetés törekvésével és a honvédség felhasználhatóságának (alkalmazhatóságának) alkotmányos szabályozásával. Az ekkor hatályos alkotmány a következőt tartalmazta: „29. § (1) Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. (2) A köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka.” A honvédelmi miniszter később az Alkotmánybírósághoz fordult azért, hogy a testület értelmezze az alkotmány fegyveres erők irányítására vonatkozó rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság a 48/1991 (IX 26) AB határozatban hozta meg döntését (Magyar Közlöny, 1991.09. 26. 103. szám). Az AB-határozat értelmében az elnök „főparancsnoki” irányításának az alkotmányos feltételei ugyanazok, mint a hasonló tartalmú elnöki hatáskörök esetében, így jóváhagyásra, ellenjegyzésre, kinevezésre stb. szólnak. 118
