Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
V. fejezet - Dr. Helgert Imre: A Magyar Néphadsereg közreműködése a Munkásőrség megszüntetésében és felszámolásában
_ A tervezet szerint a Munkásőrség fő feladata az alkotmányos (belső) államrend védelmében, valamint a közrend, közbiztonság védelmében való részvétel lett volna (ezt a múltból eredő, görcsös ragaszkodást tükrözi a 18000 fős karhatalmi készenléti erő összeállításának terve is - H. I.). Ugyanakkor - mutatott rá a HM - a honvédelem elsődleges célja az ország szuverenitásának és területi integritásának külső támadás elleni védelme. Itt máris levonták a következtetést. „A Munkásőrség feladatainak a honvédelem rendszerébe való integrálása csak azt jelentheti, hogy a fő funkciójának a jövőben az ország területi épségének megóvását kell szolgálnia.” így a belső rend védelmében a Munkásőrség csak olyan mértékben tudna részt venni, ahogy az „1976. évi I. törvény a honvédelmemről” 16. § (2) e) pontja alapján a fegyveres erők részt vesznek (e szabályozás szerint, a fegyveres erők feladata „közreműködés az állam és közbiztonság védelmében”, vagyis ez nem alapfeladat, mint ahogy a korábban ismertetett 1971. évi HB-döntés is tartalmazza). A válasz a továbbiakban arra is felhívta a figyelmet, a munkásőrség a honvédelembe a hátországvédelmi és területvédelmi feladatokon keresztül integrálódhat. Ezért a minisztertanácsi határozattervezetnek azt is tartalmaznia kellene, hogy a Munkásőrség szervezetét a Magyar Néphadsereg hátországi és területvédelmi szervezetéhez igazodóan kellene kialakítani. Végezetül arra is rámutat a honvédelmi miniszter, a feladat-átrendezéssel egyidejűleg indokolt végiggondolni azt is, a Munkásőrség a jövőben ne fegyveres testület, hanem a fegyveres erők kategóriájába tartozzon. Nos, a válasz legerősebb része a Munkásőrség szervezetének a néphadsereg struktúrájának megfelelő átalakítása. Ez aligha nyerte el a munkásőrség vezetésének tetszését. Pedig a honvédelmi miniszter még udvariasan válaszolt. A néphadsereg hadműveleti csoportfőnöke (Borsits László vezérőrnagy) erősebben fogalmazott, amikor összegezte a vezérkar véleményét a miniszternek. O egyértelműen kimondta, a továbbiakban a Munkásőrséget a honvédelmi miniszternek kellene irányítania (május 19-ai álláspont). A válaszlevél alapján is láthatjuk, a Munkásőrség vezetése - ekkor - a testület létét fenyegető helyzetben sem volt képes a gyökeres irányváltásra, a realitásokból kiindulva, a megfelelő irányt kitűzni. A megmaradás érdekébe vállalni az egységes honvédelmi rendszerbe történő beolvadást, s azzal lemondani a szervezet önállóságáról. Amikor ezt vállalták volna, már elkéstek, a politikai helyzet más döntést követelt. Dr. Helgert Imre A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában 1. 364
