Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
IV. fejezet - Dr. Helgert Imre: Félelmek és remények, a szükségállapot (katonai diktatúra) bevezetésének abszurditása
Félelmek és remények... léptetésére azonban sem a Grósz-, sem a Németh-kormány alatt nem tettek kísérletet, erre vonatkozó kezdeményező előterjesztés sem a kormány, sem a Politikai Bizottság irataiban nem található. Grósz Károly, a Honvédelmi Bizottság 1988. október 14-ei ülésre visz- szaemlékezve, azt is tudhatta, hogy a Néphadsereg esetleges alkalmazásával kapcsolatban jelentős korlátozásokat hagyott jóvá. Sőt a vezérkari főnök HB ülésen tett jelentése alapján, aki azt javasolta, hogy a Néphadsereg erőit csak őrzési feladatra és a miniszterelnök engedélyével lehessen igénybe venni, s egyidejűleg az új jogszabályok megalkotásáig a katonák tömeg elleni (karhatalmi) igénybevételét zárják ki, a főtitkár azzal is tisztába lehetett, „rendkívüli intézkedések” bevezetésére tett javaslat esetén nem számíthat a néphadsereg (a honvédelmi miniszter) támogatására. Végezetül arra is rá kell mutatni Grósz Károly és támogatói - bár sohasem fogadták el a rendszerváltást - az 1956-os forradalom leverésére emlékezve tudatába lehettek, hogy hatalmas kockázata lenne a polgárháborús állapotok kiprovokálásának (amit az MSZMP KB 1988. decemberi döntése nyomán készült tanulmányok is megállapítottak). Azzal is egész biztosan tisztában voltak (hiszen minden információjuk megvolt), a nemzetközi környezet sem teszi lehetővé az erőszakos fellépést. Az erőszak alkalmazása nem egyeztethető össze a gorbacsovi peresztrojkával, így a Szovjetunió részéről sem elvi, sem gyakorlati támogatást nem várhatnak. Emellett egy erőszakos akció következménye a nemzetközi elszigeteltség, amely az ország fizetésképtelenségét eredményezi, így az a gazdasági összeomláshoz, káoszhoz vezetett volna. Természetesen meg lehet fogalmazni olyan véleményt, törvényen kívüli eszközökkel is fel lehetett volna lépni a rendszerváltás folyamatának akadályozására, és bizonyára leginkább abban gondolkodhattak a szélsőbalos csoportosulások. Sőt bizonyára voltak olyan személyek és csoportok, amelyek eljátszottak a cselekvés gondolatával. Sőt amennyiben lettek volna olyan csoportok, amelyek vállalják - törvényen kívül - a fegyveres akciót, még fegyverhez is tudtak volna jutni. Erre nézve egy lehetséges alternatívára rámutatok. A Munkásőrség Országos Parancsnokságának jelentése megállapította, a „vezetési pontjainkon és fegyverbázisainkon hatalmas mennyiségű fegyverzetet, lőszert, robbanóanyagot és pirotechnikai anyagot tárolunk. [...] szándékos, az előre tervezett, szervezett fegyver és lőszerszerzés” esetén az objektumok „biztonsági rendszere nem megfelelő”.56 56 Ólmosi Zoltán: i. m. 58. 311
