Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
IV. fejezet - Dr. Helgert Imre: Félelmek és remények, a szükségállapot (katonai diktatúra) bevezetésének abszurditása
A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában I. Dr. Helgert Imre Németh Miklós miniszterelnökként - bár ezt nem várták tőle - autonóm személyiségnek bizonyult. Egyre inkább a párt reformerőihez közeledett, s önálló - az MSZMP Politikai Bizottságától független - döntéseket hozott. 1989 májusában átalakította a kormányát, s akkor már ő és nem a párt jelölte a minisztereit. Grósznak miniszterelnöki pozíció nélkül, a párt főtitkáraként, a pártja hatalmának megőrzése érdekében, ha a „rendkívüli intézkedések” bevezetésével akarta volna a változás folyamatát megállítani, már Németh Miklóst és közvetve a volt minisztereit kellett volna elgondolásának megnyernie. A pártállami rendben először a Politikai Bizottságnak kellett volna döntést hoznia a „rendkívüli intézkedések” bevezetéséről, s felkérni a kormányt a megvalósításra. Valójában ez az évtizedekig „jól működő rend” ekkor már nagy valószínűséggel nem működött volna. A Politikai Bizottságban tag volt Pozsgay Imre, Nyers Rezső (volt szociáldemokrata politikus, reform-kommunista) és Németh Miklós miniszterelnök is. így Grósz nehezen tudta volna átvinni az ilyen irányú elképzelését. Ugyanakkor még ha többségi szavazattal a törvényben engedélyezett „rendkívüli intézkedések” bevezetése mellett foglal is állást a PB, az egyre inkább önállósodó Németh Miklós miniszterelnök, bírva a két kulcsminisztere - Horváth István és Kárpáti Ferenc - támogatását, aligha hajtotta volna végre a döntést. A fentiekben elvégzett értékelésem következtetés, ugyanakkor a hatályos törvényeken alapuló, az akkori idők vezetőinek elkötelezettségét figyelembe vevő értékelés, ami helytálló. Ennek bizonyítékai az akkori történések. A „rendkívüli intézkedések” sem a Grósz-kormány idején, sem a Német-kormány alatt nem lettek bevezetve, arra kísérlet nem történt. Ilyen napirendet sem a Politikai Bizottság, sem a kormány nem tárgyalt. Okkal feltételezhetjük, már csak azért sem történtek lépések a „rendkívüli intézkedések” bevezetésére, mert Grósz Károly és tanácsadói is tisztában voltak vele, ilyen tartalmú döntést Grósz nem tudna keresztülvinni. 1989 júniusában pedig még jobban romlottak Grósz cselekvési lehetőségei, mivel négytagú pártelnökség alakult, tagjai Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Németh Miklós és Grósz Károly voltak. Látható, Grósz már kisebbségben volt saját pártja elnökségében is. Lezárva az elemzéseket hallgassuk meg Grósz Károlyt is, aki évekkel később akkori tevékenységéről így nyilatkozott: „A gazdasági szükségállapotról szóló elképzelés csak része volt a rendkívüli állapotra vonatkozó tervnek. Az ilyen jellegű kérdéseket pedig már nem testületi üléseken vitattuk meg 308
