Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
Kelemen József: Bevezető
Kelemen József A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában I. volt a haderő gerincét adó tábornoki, tiszti és tiszthelyettesi kar? E gondolatok teljesen új megközelítését adja e mű egyik tanulmánya. Az 1988-1989-es évek sok vitát kiváltó kérdése volt az, hogy mit akart az „uralkodó egypárt” az MSZMP vezetése, készült-e a fegyveres és rendvédelmi szervek felhasználásával a rendszerváltoztatás meghiúsítására. Ezt a kérdést a kötet tanulmányainak összeállítása során mi sem kívántuk megkerülni, így két írás is elemzi az akkori folyamatokat. Az első munka főleg a belső politikai folyamatokat vizsgálja, míg a második áttekinti a fegyveres erők és testületek alkalmazásával kapcsolatos jogi környezetet, rámutat e szervek alkalmazásával kapcsolatos belső szabályozókra, elemezi a testületek állományának belpolitikai folyamatokhoz való viszonyát. A Magyar Néphadsereg állományának állásfoglalását jól tükrözi az akkor még működő Politikai Főcsoportfőnökség - MSZMP központi szervei részére írt - jelentése: „A hivatásos állomány és a sorállomány túlnyomó többsége felháborodással fogadta a Munkások Marxista-Leninista Pártja (ami nem azonos az MSZMP-vel - K. J) képviselőjének nyilatkozatát a katonai hatalomátvétellel kapcsolatban. Az állomány egyértelműen elítéli azt, hogy a politikailag vitás kérdéseket egyes politikai csoportosulások fegyveres úton, vagy annak lehetőségével fegyveresen kívánják megoldani. Úgy vélik, hogy ilyen, a hadsereggel szembeni provokatív megnyilvánulások csak a társadalom ellenszenvét válthatják ki.” A fentiek egyértelműen tükrözik a hadsereg személyi állományának az értékrendjét, a társadalmi folyamatokhoz való hozzáállását. A néphadsereg - mint a közölt tanulmányokból kitűnik - akkor még jelentős erőt képviselt, hallgatólagos vagy tevőleges részvétele nélkül nem lehetett volna hasonló módon beavatkozni a belpolitikai folyamatokba, mint ahogyan az Lengyelországban történt 1981-ben. A tanulmánykötet is foglalkozik azzal a sokak által már elemzett, a fiatal demokrácia egyik válságjelenségével, a taxisblokáddal, melynek kezelését nehezítette Antall József miniszterelnök betegsége miatti távolléte, az Alkotmányi előírások félreértelmezhetősége, és a politikai érdekek ütközése, valamint a rendvédelmi szervek határozatlansága. Az e műben közölt tanulmány - kerülve a politikai alapú megközelítést - az akkor hatályos alkotmányi szabályozás alapján ismerteti a taxisblokád eseményeinek honvédségi összefüggéseit. 12
