Riba András László - Szekér Nóra: Dokumentumok a Magyar Demokrata Fórum korai történetéből, 1987-1989. Válogatás a lakiteleki Rendszerváltó Archívumból - RETÖRKI könyvek 27. (Lakitelek, 2017)
Dokumentumok
Dokumentumok Az az érv, mely szerint képviselői hallgatását bőséggel ellensúlyozza más közéleti színtereken kifejtett munkássága, éppen azt a nézetünket támasztja alá, hogy a pártállam egészében mindmáig szétválaszthatatlan a tisztségek, funkciók és jogkörök gyakorlása, a mindenkori hatalmi hierarchiában betöltött hely a mérvadó, tehát ugyanaz az Aczél György érhető tetten vagy tétlenségen a KB-ben és a parlamentben, a képviselői fogadóórán és külföldön, riporterek között. Lemondási indítványunknak sarokpontja, hogy az ön következetes politikai ténykedését egységként fogjuk fel, s felelősnek tartjuk mint az ország legnagyobb hatalmú és hatású kultúrpolitikusát a jelenlegi erkölcsi és kulturális helyzetért az országban és választókerülete közállapotaiért. Elgondolkodhat a választópolgár, hogy a képviseletnek milyen típusa jöhet létre egy vidéki bányászkörzet és egy Budapesten lakó és onnan lejáró képviselő között, vajon az ismeretszerzés és kapcsolattartás formái megfelelőek-e. Ismereteink szerint nem. Vélhetjük mi az ön pécsi jelölését, „megmérettetését” egy pártfúnkcionárius színpadias önigazoló gesztusának, mely a vereség legkisebb veszélyével sem járt. ítélhetjük a választásokat manipuláltnak. Igaz lehet, hogy az ön jelölésében is szerepet játszó magasztalás az ön érzékét is sértette. Mindezek semmit sem vonnak le megválasztásának jogszerűségéből. Gondolatmenetének leglátványosabb része az a mód, amellyel ön a mára csődjelenségeket halmozó rendszer főideológusaként és irányítójaként azt igyekszik bizonyítani, hogy tevékenységével mindenkor azon reformtörekvéseket támogatta, melyek a mai változások kiindulópontjává váltak. Felelősségét az elmúlt harminc év művelődéspolitikájáért kurtán elismeri, majd, mondván: erre e levélben nincs módja teljes súlyának megfelelően reagálni, hosszan, mintegy tíz lépésben van módja e felelősségét elhárítani, merthogy nem egyedül, meggyőződésből, elvhűségből, kompromisszumok árán, dogmákkal dacolva, a korlátokat pontosan felismerve, nagyszerű emberekkel együtt tette, amit kellett, s mindezt szerénytelenség nélkül adhatja tudtunkra. Önmagát a reform szülőjének címével is megjutalmazza és áldozatnak, szenvedő silánynak érzi, aztán - egy kis bűvészmutatvány, és - az írás végén az MDF, a jelenlegi - bár finomabb - bántalmazó, egy véletlen és nem is pontos évforduló kapcsán egy polcra kerül Rákosi hajdani pribékjeivel. Az eljáráshoz, csakúgy, mint általában a minket is illető, helyenként homályos kitételekhez (pl. „politikai szélkakasok, másrészről politikai indulatok sugallatára...”) és élcekhez nem kívánunk megjegyzést fűzni. 271
