Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
„Egy minta-Magyarországot szervezni idebent” Az MSZMP Tudományos Kulturális Osztályának benyújtott feljegyzésében Agárdi úgy vélte, hogy „árnyaltan kellene értékelnünk ezeket a »nemzeti szempontú« bírálatokat az irodalom- és kultúrpolitikáról. Fellépésükben nem szabadna eleve nacionalista klikk-megnyilatkozást, hatalomra törést látni: megnyilatkozásaikban szét kellene választani a jogos észrevételeket a rágalmaktól, a valóban korrigálandó hibákat célzó bírálatokat a nacionalista vagy más típusú felhangoktól.”74 A Hurál társasága különösen idegesítő jelenség volt azért, mert nem rejtőzködve, szobák mélyén, eldugott zugokban szervezkedtek, morogtak a fennálló rendszer ellen, hanem nyíltan, írásaikban, különböző fórumokon elhangzó megszólalásaikban. A Hurál tagjai ráadásul saját szócsőre, folyóiratra, lapra is igényt jelentettek be. Minden alkalommal, mikor lehetőségük volt beszélni vagy üzenni a kultúrpolitika vezetőinek, egyik legfontosabb mondandójuk a saját lap megszerzésének vagy alapításának kérése volt. Tartották magukat ahhoz, hogy az író, a közgondolkodó legfőbb fegyvere a nyilvánosság, csatáinak színtere a sajtó és a könyv. Illyés Gyula 1971 nyarán egy beszélgetésben figyelmeztette az őt követő korosztály tagjait: „Nem kívánom senkitől, hogy börtönbe csukássá magát, se azt, hogy kenyér nélkül maradjon, de azt igen, hogy a lehetőségek szerint írja meg, amit meg kell írni.”75 Ez volt a nemzeti erők legfontosabb elve. Megírni, elmondani, amit lehet. Nem kötni felesleges és túlzott engedményekkel terhelt kompromisz- szumot. Jelen lenni az irodalomban, a közéletben. „Ügyeinket nyilvánosan intéztük s beszéltük meg, étteremben, kocsmában gyűltünk össze, ahol bármikor lehallgathatták - s bizonyosan meg is tették - beszélgetéseinket. Nekünk nem voltak takargatni való titkaink.”76 Az 1970-es évek közepére véglegessé vált az átrendeződés a nemzeti erők oldalán. A népi írók második nemzedékének tartott Csoóri Sándor és Nagy László jelentette a fáklyát, Illyés a védelmező ernyőt s a fiatalabbak, Száraz, Fekete, Csurka a derékhadat. Fontos változás volt az irodalomtörténészek, filmesek, színészek csatlakozása a társasághoz. A Rózsadomb étteremben komoly értékelő vitákat tartottak, keresték a lehetőséget a pártvezetéssel, 74 Agárdi Péter: Feljegyzés a Csoóri Sándorral és Kiss Ferenccel folytatott beszélgetésről. MÓL 288 f. 36/19 ö. e„ 226-227. o. 75 Emlékkönyv dr. Kiss Ferenc irodalomtörténész, író, kritikus, tanár 85. születésnapja alkalmából. Szerk. Bakos István. Budapest, Kairosz, 2013, 59. (1971 .június 20.). 76 Für i. m. 1993,483. 53
