Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
„Egy minta-Magyarországot szervezni idebent” megroggyant ellenőrzési-irányítási mechanizmusait és csak vétójogot tartana fenn magának. A párbeszéd lehetőségeit kereső és a javaslatok tömegét megfogalmazó felszólalások között Berecz János az MSZMP nevében nem is burkolt fenyegetést fogalmazott meg: Választani Önök fognak, nem szólunk bele. A választások után nekünk, a párt- és állami vezetésnek viszont döntenünk kell a gyakorlati tapasztalatok alapján, hogy mit csinálunk, hogyan cselekszünk, mit folytatunk. [...] Ultimátumokkal nem lehet párbeszédet folytatni. A párbeszédhez nyitottságra, együttműködési készségre és képességre van szükség. Bízom benne, hogy az alapkérdésekben megértjük egymást. Berecz önmagának mondott ellent azzal, amikor ultimátumokra, zsarolásra utalt. A pártvezetés számára az volt a legfontosabb, hogy az írószövetség vezetése továbbra is saját embereik kezében maradjon. Rettegtek attól, hogy az értelmiség, az írótársadalom kritikája beköltözik az egyik legnagyobb hatású társadalmi szervezetbe. Pál Lénárd a kormány nevében nem is titkolta el, milyen következményei lennének egy ilyen fordulatnak: A művelődéspolitika nem támogat olyan írószövetséget, amely valódi hivatása, érdemi munkája helyett, ennek rovására irodalmon kívüli, elfogadhatatlan tartalmú és célú ellenzéki vitáknak, politikai természetű konfliktusok kirobbanásának kíván legális fórumot adni. A szövetséggel csak akkor tudunk együttműködni, ha gyökeresen új helyzet alakul ki, ha megteremti vezető szerveiben a lojális, konstruktív együttműködés feltételeit. Ezek a feltételek a vezetőség összetételében tükröződtek volna leginkább. Csoóri Sándor ekkor már elismerten a nemzeti demokraták szószólója volt. A nyár és az ősz folyamán sokszor felmerült, hogy a szövetség őt vagy Csurkát választaná meg az írószövetség elnökének. Kétségtelen, hogy az egyértelmű megoldás ez lett volna, ám a nemzeti demokraták jól látták, hogy ezt a döntést nem fogadná el sem a hatalom, sem a polgári oldalon álló írók. Csoóri tehát Berecz János szóförgetegére válaszul elvi ellenvetést és egyben politikai megoldást kínált. Kell keresnünk valamilyen megoldást, de azt az engesztelhetetlenséget, ami például a Tiszatáj/'a/ történt, amíg élek, helyteleníteni fogom. [...] most nem a hang számít, hanem a cél: meg kell adni a politikusoknak a visszavonulás lehetőségét presztízsveszteség nélkül. De a politikai hatalmat láthatólag a presztízsveszteség sem érdekli - inkább minket is elveszít. A közgyűlésen elhangzott hozzászólások mind mennyiségükben, mind az elhangzottak minőségében igazolták, hogy az írótársadalom nagy része 77
