Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
„Egy minta-Magyarországot szervezni idebent” Csoóri verseit, s jó lenne, ha találkoznának. Kiss válasza: „Ha A. Gy. [Aczél György] úgy ítéli meg, hogy a politika tényleges intézkedéseket tud hozni, s erről beszélnie velünk érdemes, az csak megtisztel bennünket. Különben ő is meddőnek érezné, mi is.”101 Knopp reagálása: „Mi is nagyon akarjuk, hogy konstruktív módon haladjuk meg a mostani állapotot.” Bármennyire is baráti beszélgetés és nem hivatalos tárgyalás folyt a két ember között, figyelmet érdemel, hogy Kiss Ferenc olyan szavakkal zárta le a témát, melyben óvott a kapcsolatok megszakadásának veszélyétől. Javasolta, hogy 1984 első felében térjenek vissza rá, ha addig „nem égnek el a maradék pallók. Ezekre vigyázni kellene.” Egyértelművé tette a nemzeti demokraták tárgyalási pozícióját is. „Nem érzelmi alapon kötünk szövetséget, hanem aszerint, ki milyen mértékben vállalja az ügyeinket.” Egyértelmű üzenet, egyértelmű elvárás. A nemzeti demokraták egyáltalán nem kívánták a „pallók felégetését”, sőt mindent megtettek annak újraépítéséért. Tisztában voltak vele, hogy a halogató taktika akár évekig is eltarthat, ezért 1984. június közepén 19 értelmiségi közös levélben fordult Kádár Jánoshoz, az MSZMP első titkárához. A levél központi mondanivalója természetesen a kisebbségi magyarság sorsa volt. Többek között javasolták egy írókból, politikusokból, tudósokból létrejövő magasabb szintű bizottság felállítását, mely a határon túl élő magyarság helyzetének föltárására és megoldási javaslatok kidolgozására kapna megbízást. Javasolták, hogy a magyar televízió és a magyar rádió adásainak műsorszórását alakítsák át oly módon, hogy az a kisebbségi területeken is fogható legyen. Kívánatosnak tartották azt is, hogy a kormányban létesüljön egy kisebbségi államtitkárság, és javaslatot tettek a Magyarság- és Nemzetiségtudományi Intézet létesítésére. Hangsúlyozottan vetették fel a Bethlen Gábor Alapítvány engedélyezési procedúrájának lezárását, a Hitel című folyóirat engedélyezését és az Erdély történetét feldolgozó, az ominózus Láncránjan-könyv állításait cáfoló könyv kiadásának sürgetését. Ezt a levelet már nem lehetett szőnyeg alá söpörni. A párt politikai bizottsága tárgyalt róla és Aczél Györgyöt kérték fel az aláírókkal való konzultálásra. A beszélgetés célja az volt, hogy Aczél előkészítse a levélre adandó választ. Puhatolózása arra irányult, hogy mennyire elszántak a nemzeti demokraták kívánságaiknak nagy nyilvánosság elé vitelében. A pártvezetés attól félt, hogy a nemzetiek - felhasználva az emigrációs sajtót - külföldön is megjelentetik követeléseiket. Aczél próbálta belterjes ügyként kezelni a 101 Emlékkönyv i. m. 2013,172. 75
