Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
Forrásvidék Szeredi Pál jelentették azt a mércét, melyhez magukat is sorolták. Nem a népi mozgalomként elnevezett csoport folytatóiként, hanem annak megújítójaként jelentkeztek. Ez mutatkozott meg költészetükben, szociográfiai műveikben, a hatalomhoz való igazodásukban, a politikai értékrendjükben egyaránt. Szó sem volt valamilyen szervezett összekapcsolódásról, alkalmi akciók és fellépések jellemezték a társaság tevékenységét. Nem elhanyagolható szempont ugyanakkor, hogy mindannyian ugyanúgy gondolkodtak a magyarság sorsáról, a magyar társadalom jövőjéről, a kultúrában és a közéletben a nemzeti értékek szerepéről. Mindamellett sokszor esett szó komoly irodalmi, politikai kérdésekről is. „Arról tanácskoztunk, hogy az adott keretek közt mit lehet tenni a jó ügyekért, a magyarságért, értékeink megmentéséért, a jó célokért. Ezek közt is elsődlegesen a nemzeti kisebbségek ügye volt a legfontosabb. Mi tudományosan, illetve a szépirodalom normáival közelítettünk ügyeinkhez”73 - írta 1993-ban Für Lajos. Talán ezt lehetne az egyik kulcsmomentumnak tekinteni. Az új megközelítés egyik legfontosabb eleme az volt, hogy a társaság minden tagja saját szakterületén próbálta megtenni azt, amire saját lelkiismerete ösztönözte. Szakmai elemzéseket készítettek, újfajta megoldásokat javasoltak - különbözőképpen a művészettörténész, a történész, a szerkesztő, a költő, az író. Az étterem asztala mellett ezeket összeillesztve lehetett kézzelfogható, objektív, minőségi értékelést kialakítani. A nemzeti erők megszólalásának egyik lényeges jellemzője lett a szakszerűség és komplexitás. Elméletben. A gyakorlati megvalósítás lehetőségétől még messze voltak, de tudták, mit akarnak, hová szeretnének eljutni irodalomban, kultúrában, társadalomban, közéletben, emberi és politikai toleranciában. Beszélgetéseik során rendszeresen visszatérő téma volt a közmorál romlásának megállítása, a közösség ügyeitől való tömeges elfordulás okainak elemzése, a társadalom tagjait összetartó erők, az egyéni felelősségérzet és a közösségi felelősség- vállalás inflálódásának visszafordítása. Nem politikai szervezet alapítása, s nem is rendszererodáló akciók szervezése, hanem csendes, szakszerű építkezés, felkészülés volt céljuk. Nem a rendszer ellen szerveződtek, ám szemben álltak a rendszerrel. Érdemes idézni egy összefoglaló feljegyzés néhány sorát ebből a szempontból, amit Agárdi Péter - Aczél György közvetlen munkatársa - készített 1975 márciusában a nemzeti demokraták asztaltársaságának tevékenységéről. 73 Für Lajos: Szabadon szeretnénk sírni. Budapest, Püski, 1993. 52
