Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
Forrásvidék Szeredi Pál demokratikus ellenzék jelentkezése? A Bethlen Gábor Alapítvány engedélyezése? Az 1986-os írószövetségi közgyűlés? Véleményünk szerint a magyar rendszerváltoztatást nem lehet sem megérteni, sem tudományosan feldolgozni, sem értékelni, ha pusztán a végeredményt vagy a közvetlen előzményeket vizsgáljuk. Az 1990 áprilisában demokratikusan megválasztott Országgyűlés előtörténete nem hónapokra, évekre, hanem évtizedekre tekint vissza. A Kádár-korszak ellenzéke, pontosabban fogalmazva a rendszerrel szembeni ellenállás az 1956-os magyar népfelkelés és szabadságharc időszakáig nyúlik vissza. Felületes megállapítás lenne, ha túlértékelve az 1956. november 4-én megalakult Kádár-kormány brutális fellépését és erőszakos politikai vonalát, „évtizedekre megfagyott társadalomról” beszélnénk, amikor az 1960-as, 1970-es évek magyar közéletét vizsgáljuk. A nemzetépítő demokratikus erők már november 4-én hajnalban - Bibó Istvánnak, a Nagy Imre-kormány államminiszterének politikai nyilatkozatára utalunk - alternatívát vázoltak fel a monolit államhatalommal szemben. Az 1956-os esztendő utolsó hónapjaiban a népi írók és a nemzetépítő demokratikus mozgalom politikus képviselői számtalan kibontakozásijavaslattal, kompromisszumos megoldással próbálták „menteni, ami menthető”. Az átgondolt, az alkotmányos feltételeket és a nemzetközi normákat tiszteletben tartó, békés és kompromisszumos megoldást szorgalmazó kezdeményezések mozgatórugója a Petőfi Párt, azaz a népi mozgalom politikai szervezete volt. Amíg lehetett. 1957. január 6-áig. A proletárdiktatúra bevezetéséig. Mielőtt áttekintenénk e fél emberöltő történetét, érdemes megvilágítani néhány fogalom - általunk értelmezett - tartalmát, mivel az elmúlt évtizedekben számos sztereotípia tapadt a nép és a nemzet, a népi és a nemzeti megfogalmazásokhoz. Egy ország területén élők sokasága képezi az adott ország lakosságát. Közöttük többféle kultúra és értékrend létezik, körükben az összetartó kapocs a terület, ahol életüket leélik. A lakosság elfogadja vagy eltűri az adott ország törvényeit, azt betartva próbál boldogulni, létét megszervezni. A nép a közös eredet, a történelem, a kultúra és nyelv által egymáshoz kapcsolódó emberek összessége. Egymáshoz tartozásuk lényege az a hagyomány, melyet múltjukból magukkal hoznak, és melyhez saját elhatározásukból kötődni akarnak. Egy nép nem feltétlenül egy országhoz tartozik, a világban szétszórva is számtalan szálon kapcsolódhat elődei érték- és erkölcsrendjéhez. 34
