Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Folyóiratok jegyzéke
Folyóiratok jegyzéke Somogy 1960-ban Somogyi írás címmel, Somogyi Pál felelős szerkesztésével indult kulturális lap Somogy megyében. 3 éves működés után azonban abbamaradt a publikálás. A lapot 1965-ben Somogyi Szemle néven élesztette újjá Kálmán Ferenc, majd 1967-től Sárdi Lajos vette át a szerkesztést. 1968-ban azonban ez a lap is megszűnt. A kulturális folyóirat 1970-ben indult újra Somogy címmel. A folyóirat publikálási lehetőséget kínált a helyi szerzőkön kívül a Kárpát-medencében élő, értéket teremtő magyar írók, költők, irodalomtörténészek számára is. Feladatának tekintette a teljes magyar nyelvterület kiemelkedő alkotóinak megjelentetését. A Somogy szerkesztői időrendben: Dr. Várkonyi Imre, Dr. Laczkó András, Tüskés Tibor, Varga István, Kosa Csaba. A folyóirat örökös főmunkatársa volt Takáts Gyula és Pomogáts Béla. Rendszeres szerzői voltak: Albert Gábor, Ács Margit, Ágh István, Bella István, Dupka György, Czigány György, Csoóri Sándor, Gyurkovics Tibor, Dudás Károly, F Fodor András, Görömbei András, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Kabdebó Tamás, Kalász Márton, Kántor Lajos, Kanyar József, Kányádi Sándor, Kiss Dénes, Kosa Csaba, Koncsol László, Lászlóffy Aladár, Lázár Ervin, Nagy Gáspár, Nemeskürty István, Pomogáts Béla, Petrőczi Éva, Szakonyi Károly, Szakolczay Lajos, Takáts Gyula, Tandori Dezső, Tornai József, Tüskés Tibor, Ujkéry Csaba, Utassy József, Vasy Géza, Veress Miklós és Weöres Sándor. Tiszatáj A Szegeden megjelenő folyóirat a Hazafias Népfront égisze alatt indult újra 1957-ben, szélsőségesen baloldali tartalommal. A sűrűn váltakozó szerkesztők mellett 1963 decemberében tűnt fel Ilia Mihály a szerkesztőbizottságban. Mindinkább ő és Kovács Sándor Iván vette át a szerkesztést, munkájuk a 77- szatájat a vidéki szellemi élet központjává tette. Egy egész ország figyelt fel a marosvásárhelyi Igaz Szó bemutatására, Illyés Gyula Babits-méltatására, egyszóval a valóság szélesebb, rétegzettebb, árnyaltabb ábrázolására. A hatvanas évek végére a Tiszatáj a vidéki folyóiratok egyik legfontosabb orgánuma lett. A kevésbé tehetséges helyi szerzők visszaszorultak vagy kimaradtak a folyóirat hasábjairól. Helyüket tehetséges fiatalok foglalták el. Ilia kiváló irodalmi érzékét bizonyítja, hogy az akkor huszonévesek túlnyomó többsége később meghatározó szereplője lett a magyar irodalomnak. 307