Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: A diktatúra „kis körei”
A diktatúra „kis körei” azt jelenti, hogy a „szövetséges” szent ügye, küldetése, szellemi öröksége becsempésződik a rendszer paraméterei közé. Ez az ajánlat azonban „küzdelemre” való kihívás is volt egyben, ahol a hatalom számára annak a szellemi tradíciónak a kiaknázása és semlegesítése volt a cél, amelynek védelmében és érvényre juttatásában a tradíció letéteményese a „szőnyegre lépett”. Ezt vállalni emberpróbáló feladat volt - már csak a feltételek egyenlőtlensége okán is -, de nem vállalni ugyanúgy önfeladást jelentett, mint a küzdelmet két vállra fektetve befejezni. A helyzet drámaiságát jól érzékelteti Németh László 1956 végi baráti találkozón tett „javaslata”: minden második nap legyen öngyilkos egy magyar író, a sort ő kezdi.56 Erre szerencsére nem került sor, de Németh - ahogy azt visszaemlékezésében is felidézte - lelki összeomlásból fakadó önsanyargatásba kezdett: „...hogy szívem hamarabb letörjön, erős fizikai munkára kaptam. [...] Közben olyan kevés ételt fogyasztottam, amilyen keveset [...] csak lehetett. [...] A nagy letörés, amelyre számítottam, mégsem következett be. [...] A düh is csökkent, mellyel az önpusztításba vetettem magam: beláttam, hogy fejjel a falnak csak rohanni lehet, menni vagy sétálni nem.”57 Illyés Gyula a forradalom eltiprása után olyan mély lelki válságba sodródott, hogy altatókúrás kezelésre szorult.58 A letargia nem csak a szellemi élet emberein uralkodott el, hanem általános jelenség volt. „Amekkora élmény volt október 23-a, akkora tragédia volt november 4-e. Máig előttem a kép, ahogy jöttek a Thököly út felől iszonyú tömegben az orosz páncélosok. A látvány döbbenetes volt. Világosan látszott, hogy ezek pillanatok alatt eltaposnak bennünket. Felnőtt férfiak sírtak az utcán” 59 - idézi fel emlékeit Bíró Zoltán. Illyés is, Németh is és még sokan a depresszió alaphangulatával vállalták el, hogy visszatérnek a szellemi életbe. Az írni vagy nem írni dilemmájában a döntést sokszor ugyanaz az elköteleződés mozgatta: a zsarnoksággal való szembenállás és a szellemi értékek átmenekítésének a vállalása. Ennek 56 Polcz Alaine: Történet négyünkről. Újhold-Évkönyv, 1991/2, 294. Idézi: Standeisky i. m. 1996, 106. 57 Németh László: A lélek tápanyagai. In: N. L.: Utolsó széttekintés. Budapest, Magvető és Szépirodalmi, 1980, 22. Idézi: Salamon Konrád: A harmadik út küzdelme. Budapest, Korona, 2002, 262. 58 Salamon i. m. 2002, 262. 59 Interjú Bíró Zoltánnal (2017). 29
