Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: „Leltárhiány”
„Leltárhiány” Éppen az októberi számban. [...] Büszkén hangoztathatnám, hogy már akkor követeltem, követeltük Nagy Imre rehabilitálását, újratemetését. Ámde ez a bátorság, sőt vakmerőség csak Nagy Gáspárban volt meg. Bennem bizony nem. [...] Egészen egyszerűen arról volt szó, hogy sem én, sem Sárándi [az Új Forrás rovatvezetője - a szerző.] nem találta ki, miről is, kiről is szól ez a vers”667 - idézi fel emlékeit Monostori Imre, a lap akkori főszerkesztő-helyettese. A vers címe Nagy Imre kivégzésének időpontjára utal, az NI végződés pedig monogramjára.668 Üzenete a Kádár-rendszer nagy félelmét szólaltatta meg: A „kilenc éves kort” elhagyó új generáció emlékszik Nagy Imrére, ’56-ra, a hatalom illegitim kezdeteire, és ez az emlék nem a kisgyermekkori tudatlanság világába tartozik, hanem felhívás arra, hogy egyszer majd el kell temetNI / nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI. A vers nem maradhatott megtorlatlanul. A rovatvezető Sárándi Józsefet elbocsátották, Monostori Imre szigorú megrovásban részesült. Nagy Gáspár - miután az írószövetség nem volt hajlandó pártutasításra lemondatni - saját maga köszönt le az írószövetség titkári tisztségéről.669 Idézet a lemondóleveléből: Első mondatomban sietek elmondani valami végtelen egyszerű dolgot, hogy mindazok megnyugodjanak, akik még nyugtalanok voltak: titkári posztomról [...] ezennel leköszönök. [...] Csaknem tehetetlenek vagyunk [...], barátaim. Ha úgy akarják, se fórumunk, se terünk, se jogosítványunk a méltó tiltakozásra. [...] Én azt hiszem, hogy az írók számára különösen embertelen aszkézis lemondani történelmünk bizonyítható sebeiről. Minden társadalomban, de főleg a szocializmusban elfogadhatatlannak tűnik a Nietzschétől eredeztethető gondolat, miszerint a felejtésre való hajlam a cselekvés egyetlen lehetséges módja.670 667 Monostori i.m. 1999, 140-142. 668 Nagy Gáspár 1949. május 4-én született és 1958 nyarán volt 9 éves. 669 Az írószövetség a felszólítás ellenére nem mondatta le Nagy Gáspárt, amire válaszul a pártközpont felfüggesztette az írószövetséggel való együttműködést. Végül Nagy Gáspár önként lemondott, hogy feloldja ezt a helyzetet. Részletesen lásd: Pintér M. Lajos, 84-85. 670 Nagy Gáspár: Tisztelt Választmány! Kedves Barátaim! Lemondólevél. Évszak, 1986/1— 2, 97. Idézi: Pécsi Györgyi, Októberi Stációk - Nagy Gáspár és 1956. Budapest, Nap Kiadó, 2016. 88. 279
