Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: „Leltárhiány”
„Leltárhiány” mellett, és személyesen közölte Kádár Jánossal, ha menesztik Vöröst, nem hajlandó 80. születésnapján az állami megemlékezéseken részt venni. A párt végül visszakozott. „Nem kell a Tiszatáj megrendszabályozását »túldramatizálni«, hiszen még nincs döntés”649 - jelentette ki Tóth Dezső művelődésügyi miniszterhelyettes az írószövetség választmányi ülésén. A lap ellen bár a politikai elmarasztalások egész sorát intézték, a főszerkesztő végül a helyén maradhatott. Ugyancsak e vihart kiváltó 1982-es szeptemberi számban jelent meg Bíró Zoltán Egy nemzedék naplója, mely Csoóri Sándor A félig bevallott élet című esszékötetének méltatása. A Tiszatáj megrendszabályozásában ez az írás is fontos szerepet játszott. „Vörös Lászlót nem csak a Gondolatok Erdélyből miatt váltották le. Sok egyéb is volt a rovásán: T. Bíró cikke Csoó- riról, Kerényi Imre nyilatkozata a színházi ügyekről”650 651 - írja Fodor András naplójában. Bíró Zoltán írásában így fogalmazott: Indokolatlannak tűnik az az ingerültség, amely egyesek részéről Csoóri műveit újra és újra fogadja, [...] amely a megfelelő érvek híján azt a látszatott igyekszik kelteni, mintha Csoóri valamiféle kívülálló „ellenzéki” lenne, [...] idegen a maga országában. Ha most éppen [...] az írói figyelmeztetések indokolt, megalapozott részét nem akarjuk figyelembe venni, s azt, hogy Csoóri, s nemzedékének színe java éppen az országgal [...] való azonossága tudatából meríti kritikai magatartását és cselekvő hajlandóságát, s hogy erről az alapról tart igényt az önálló, felelős részvételre, akkor valóban bekövetkezhet az, amire Csoóri figyelmeztet: egyik oldalon a kultúrpolitikai adminisztráció, másik oldalon az írói hitelesség; egyik oldalon a politikai hatalom elkülönülő erőfeszítései, másik oldalon a lelkek elszigetelt kis köztársaságai; egyik oldalon a koncentrált eszközök hatalma, másik oldalon az eszköztelenség spontán erkölcsi fölénye. Ilyen helyzetben a politika könnyen elveszítheti [...] azokat a személyeket, akik emberi és írói minőségüket [...] tekintve egyaránt képesek a hatalom és a legtágabb szellemi élet közötti közvetítő-egyeztető szerep betöltésére.65' Bíró álláspontja a kádári „szövetségi politikát” lényegében illúzióként kezeli, és különösebb köntörfalazás nélkül abból a megközelítésből indul ki, hogy akár mennyire is igyekszik a hatalom az ellenkező látszatott kelteni, 649 Gyuris f. m. 1997, 130. 650 Vörös i.m. 2004,98. 651 T. Bíró Zoltán: Egy nemzedék naplója. Tiszatáj, 1982/9, [58-67] 65-66. 271
