Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: „Leltárhiány”
„Leltárhiány” A kérdés végül is az: egyáltalán lehet-e politizálni a szocializmusban? [...] A sokat hangoztatott osztály politika, amely hosszú időn át szervezőeszmének tetszett, mára csak hivatkozási alap lett. A munkásosztály maga se tudta soha, mihez adta oda az erejét. Úgy látszott, hogy a személyi kultuszhoz is hozzáadta, később azonban kiderült, hogy mégsem. [...] Ötvenhat után alapjaiban változott a helyzet. [...] Létrejött egy kétoldalú egyezmény, egy belátásra épülő alku. [...] Ez a szavak nélküli alku az évek során törvényes rangra emelődön: a politika mindent elkövet, hogy a szocializmus hazai lehetőségeit jóra, illetve jól használja föl, s az értelmiségiek pedig nem pendítenek meg semmilyen tilalmas húrt. [...] A politika bűne az, hogy mindent megígérve leszoktatott bennünket a gondolkodásról, s arról, hogy érvényt szerezzünk a gondolatnak. [...] Vajon a húsz-harminc éves kihagyás után tudnánk-e mi, mostani értelmiségiek a régiekhez hasonlóan szerepet vállalni a közéletből? A kérdés keserűbb inkább, mint fenegyerekeskedő. Csoóri az esszét már 1978-ban megírta, eredetileg a Nomád napló című esszékötetébe szánta, de nem jelenhetett meg. „Kalandor ösztönömre hallgatva dugtam Pista (Kovács István, költő, történész - a Forrás szerkesztőségének tagja - Sz. N.) hóna alá a kéziratot: lássuk mi lesz a sorsa” - idézte fel Csoóri a közlést vállaló főszerkesztőnek, Hatvani Dánielnek írt köszönőlevelében a kiadás előzményeit. Hatvani tisztában volt az írás veszélyeivel, de - mint fogalmazott - úgy mérlegelt, hogy „ennyit el kell bírnia a lapnak, a hatalomnak; különben nem érdemes folyóiratot csinálni.”644 Tévedett. A már kinyomtatott példányokat zár alá helyezték, Csoóri írását eltávolították a számból, Hatvani Dánielt pártfegyelmi eljárás alá vonták, és szigorú megrovásban részesítették. A miniszterhelyettes Tóth Dezső Csoóri írását még egy év múlva is fölemlegette a főszerkesztői értekezleten, mondván, hogy „az értelmiség az 1956 utáni kompromisszumot, amit a hatalommal akkor kötött, azzal fölmondta.”645 A Tiszatáj 1982. szeptemberi számban jelent meg Köteles Pál Töprengés egy torzkép előtt címen Ion Lăncrănjan, Gondolatok Erdélyről című könyvéről írt recenziója. Ez a könyv, ha nem is önismeretünket, de realitásérzékünket mindenképpen gyarapíthatja, még inkább növelhetné, ha magyarul is olvashatnánk: Csak magyarra fordítva tekinthetne minden érdekelt abba a 644 Hatvani i. m. 1997, 30. 645 Vörös í. m. 2004, 94. 269
