Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: „Leltárhiány”
„Leltárhiány” körül értelmiségi kör szerveződött, melynek tagja volt Kosa Ferenc filmrendező, Csoóri Sándor, Csurka István, Tornai József mellett Bereményi Géza, Eörsi István, Mészöly Miklós, Nádas Péter és még sokan. Rendőrhatósági beavatkozástól és betiltásoktól sem mentesen a kezdeményezésüket ellehetetlenítették, és az Eszmélet-kör ebben a formában szétszéledt.617 Kiss Ferenc irodalomtörténész körül formálódott a különböző vendéglőkben összeülő, magát Népi Hurálnak nevező társaság, amely a ’70-es évek elejére - politikai program vagy egységes fellépési szándék igénye nélkül - rendszeresen találkozó baráti kört alkotott, többek között Kiss Ferenc mellett Für Lajos, Czine Mihály, Csoóri Sándor, Száraz György, Bíró Zoltán, Bakos István, Kiss Gy. Csaba, Kosa László, Sára Sándor, Vekerdi László, Sza- kolczay Lajos, Kormos István, Nagy László, a Kilencek és a Hetek költői, folyóiratok szerkesztőségének munkatársai (e tekintetben különösen fontos volt Ilia Mihály szerepe) voltak a tagjai. Az összejövetelek, bár meglehetősen kötetlen formában zajlottak, megvetették egy olyan „érdek- és dacszövetségnek” az alapjait, amely a szellemi rokonságon alapult. Ez a szellemi rokonság pedig a nemzeti sorskérdések azonos súllyal való értelmezését és annak felvállalását jelentette. Ahogy a fentebb idézett Bilecz Endre tanulmányból is kitetszik, ezeknek a nemzeti sorskérdéseknek a felvetése rendszerkritikai élt hordozott magában, a sorok között kérdőre vonta a marxizmus hegemóniájának tételmondatát, mi több, megpendítette a demokratikus szellemiség hiányának az egész nemzet szellemi életére gyakorolt bénító hatását. Ezt nyíltan megfogalmazni természetesen nem lehetett. „Az egypártrendszer és a párt szerepe annyira szent és sérthetetlen volt, hogy megkérdőjelezése legális belföldi publikációban szóba se jöhetett, ha másért nem, azért, mert nem akadt volna szerkesztő, aki az ilyen tartalmú közlést meg meri kockáztatni.”618 Az érzékeny kérdéseket virágnyelven, szimbolikus beszédmódban, az egyéni sorstragédiák re- génnyé-novellává formálásával tartották a felszínen, ami nagyon is közel állt a művészi-irodalmi meghatározottságú népi mozgalom hagyományához. E nemzedék új hangjának és útjainak kiformálásában meghatározó szerepe volt Csoóri Sándornak, akinek Illyéssel való bensőséges viszonya a kontinuitást is jelentette. Für Lajos így ír róla visszaemlékezésében: „Karizmatikus lobogása, jelképesen és valóságosan, összekötő kapocs lett a nemzeti 617 Révész i. m. 1997,180-184. 618 Vörös i.m. 2004,69. 261
