Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)

Juhász-Pintér Pál: „Magánügy vagy közügy?”

„Magánügy vagy közügy?” aránya egyre csökkent: míg 1949-ben 49%, addig 1960-ban 36%.556 A szerző ezt azért emelte ki, merthogy a mezőgazdasági népesség termékenysége a korábbiakban jóval meghaladta a nem mezőgazdasági népességét. Emellett rámutatott arra a sajátos tényre, miszerint az újonnan városba költöző rétegek termékenysége még alacsonyabb, mint a régi városiaké. A népesedést befo­lyásoló fontos tényezők közé sorolhatók a fokozódó gazdasági és kulturális igények is. Erki a különböző okok közül kiemelten foglalkozott - mint új jelenséggel - a nők munkavállalásának fokozódásával, illetve ennek népe­sedésre gyakorolt hatásával. A ’60-as évek elején a munkaképes nők több mint fele végzett kereső munkát. A növekedést ezen a téren jól jelzi, hogy ez mintegy 60 százalékkal több, mint az 1945 előtti adat. Ezzel egyidejűleg az 1960-as népszámlálás számai azt mutatják, hogy általánossá vált az egy-, legfeljebb kétgyermekes családtípusra való törekvés. Megoldásként a szerző a gyermekesek gondját társadalmi üggyé tevő közgondolkodást sürgetett.557 Fekete Gyula Árnyékbokszolás - tizenkét menetben című, szenvedé­lyes írásában tizenkét pontban szedte össze azokat a közbeszédben elterjedt nézeteket, amelyek a népesedéssel kapcsolatos aggályok felmerülése esetén gyakran felvetésre kerültek.558 Fekete Gyula cikkében szinte egy teljes társa­dalmi vita lefolytatását végezte el egyedül a népességüggyel kapcsolatban, írásában olyan megállapításokat tett, amelyek mai napig érvénnyel bírnak azok számára, akik a magyarság lélekszámának megtartását, gyarapodását közügynek tekintik. Az egyén és közösség közötti felelősségrendszert talán Fekete Gyula fogalmazta meg a vitasorozatban a legmarkánsabban azon ér­vek ellenében, melyek szerint mindenkinek joga van szabadon dönteni ar­ról, hogy legyen-e utódja: minden ember tartozik a társadalomnak önmaga folytatásával: életéért és neveltetéséért mindenki adós, és ezt az adósságot - normális esetben - utódok létrehozásával és nevelésével törlesztheti el.559 Tiszta, kemény mondatok, amelyek a közösség továbbéléséért aggódó, azért felelősséget érző személytől származnak. Az Élet és Irodalom hasábjain közel négy hónapig tartó vita, amelyhez számos olvasói levél is érkezett, sok tanulsággal járt, mindamellett, hogy a 556 Uo.5. 557 Uo. 558 Fekete Gyula: Árnyékbokszolás - tizenkét menetben. Élet és Irodalom, 1964. 03. 28. 5-6. 559 Uo. 6. 237

Next

/
Oldalképek
Tartalom