Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Nagymihály Zoltán: Áttörő szavak „a résnyire felhúzott zsilipen”
Forrásvidék Nagymihály Zoltán azonban - különösen Romániában - a Csoóri Sándor által is nagy kezdőbetűkkel írt, a Sütő-drámából544 átvett Nagy Romlás egyre határozottabban készült elnyelni a több milliós kisebbségi magyarságot. * A fenti elemzésből is jól látszik: a határon túli magyarság kérdése a ’60-as évektől 1987-ig vizsgálva - egyrészt a magyarországi rendszer fokozatos enyhüléséből, másrészt a szomszédos államok, különösen Románia egyre zsarnokibb magyarellenes gyakorlatából fakadóan - fokozatosan növekvő mértékben jutott el a magyar társadalom különböző rétegeiig. A sorok közötti utalástól a nyílt, közösségvédő beszédig persze hosszú volt az út. Ha egyenes, folyamatos vonalat természetesen nem is húzhatunk, azt leszögezhetjük: nem véletlen, hogy az első lakiteleki találkozón a határon túli - különösen az erdélyi - magyarság kérdése a legfontosabbak témák között vívott helyet magának; hogy 1988 júniusában a budapesti Hősök terén az 1956 óta eltelt harminckét év legnagyobb tüntetésére az erdélyi falurombolás és a Ceausescu-diktatúra elleni tiltakozásként került sor; vagy hogy 1989 decemberében óriási segélyszállítmányok indulhattak - legnagyobbrészt az ekkor már a legszervezettebb pártként működő, a nemzeti ügyek képviseletét zászlajára tűző Magyar Demokrata Fórum szervezésében - a romániai forradalom hírére az erdélyi települések felé. Ez a reakció az addig nemzeti létében „lejegelt” magyar társadalom részéről elsősorban azért vált lehetővé, mert a magyar értelmiség egy, a nemzeti sorskérdések iránt fogékony, egyre bővülő része évtizedek hosszú munkájával kiszabadította a Kádár-Aczél-fé- le tabuk közül a Magyarországon kívül élő nemzettársak kérdését. és ebből a határon túli magyarokkal kapcsolatos tárgykör kiesett. A magyarországi ellenzéki szervezők akkor úgy indokolták, hogy ezt a kérdést az európaiak nem értik. Egészen biztos, hogy ez nem volt igaz, de mi akkor átmenetileg jó képet vágtunk ehhez az érveléshez és azt fontolgattuk, hogy meddig tartható ez az állapot. Másfél-két évvel később derült ki, hogy a magyarországi »demokratikus ellenzék« számára a határon túli magyarok másként gondolkodói, ellenállói csak eszközök voltak egy »kelet-európai« ellenzéki front felmutatására. Valamikor 1986-87 táján a korábbi ellenállókat ejtették, és egy új, az 1950-es évekre emlékeztető harcos csoport kinevelésére összpontosítottak, ennek tagjait ezúttal nem ifjúkommunistáknak nevezték, hanem liberális demokratáknak. Duray i. m. 2016,41. 544 Az Advent a Hargitán egyik nagy erejű, gyakran előkerülő jelképe. 230
