Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: A diktatúra „kis körei”
Forrásvidék Szekér Nóra megszégyenülni egy értekezleten, amikor ő a pártért a halálos ítélet árnyékában évekig szenvedett a börtönben. Aczél politikája alapvetően azt célozta, hogy a kommunista ideológiára épülő pártállami hatalomnak a lehető legnagyobb stabilitást biztosítson - akár „pártszerűtlen” eszközökkel is. Akár olyan úton is, hogy pártérzékenységet sértő alkotásokat engedélyez, sőt még akár inspirál és jutalmaz is. Ennek köszönhetően maradandó kulturális értékek születtek Aczél kultúrpolitikájához kapcsolódóan. „Aczél olyan személyiség volt, aki megértette a kor követelményeit, s a szuverenitás hiányában szenvedő ország korlátozott és meghatározott viszonyai között kiharcolta a kultúra számára az elérhető maximális szabadságot”35 - jellemezte a helyzetet Pozsgay. Csakhogy Aczél harca nem a diktatúrával szemben vállalt misszió volt a kultúra szabadságáért, „a korlátozott viszonyok között” a magyar kultúra maximális kiteljesítéséért. Azt a létező legnagyobb mozgásteret kívánta megteremteni, ami a hatalom számára a lehető legnagyobb biztonságot nyújtja a társadalmi elégedetlenségből fakadó feszültségek kezelésére. Aczél György ugyanakkor nemcsak a mozgástér tágításában, de annak a kijelölésében is kardinális szerepet játszott, hogy a szabadság e bizonyos maximumának határa hol húzható meg. Ezeknek a kereteknek és a kereteken belüli játékszabályoknak a lefektetésében nem az a gondolat volt az irányadó, hogy a kultúra, a kényszerű ideológiai meghatározottsághoz igazítottan ugyan, de - ameny- nyire csak a viszonyok engedik - betöltse élesztő szellemi hatását a társadalomban. Sőt ez a kultúrpolitika pont nem ezt célozta. Olykor meghökkentően bátor gondolatokat és alkotásokat engedélyezett, de mindent megtett azért, hogy azokat a közösségeket szétbomlassza, ahol e gondolatok hathattak és érhettek volna. A szellem nagyjait engedte ugyan alkotni (a megfelelő kompromisszumok árán36), de elszigetelte őket egymástól, közönségüktől, a folytonosságot biztosító tanítványi körtől, és ilyen-olyan jelzővel - sok esetben mai napig hatóan - lesajnálta, megbélyegezte azt a tradíciót, ahova tartoztak. 35 Pogonyi i. m. 1992, 23. 36 E kompromisszumok közé tartozott az is, hogy például Weöres Sándor elsősorban csak mint gyerekversíró jelenhetett meg az irodalmi életben, vagy hogy egy problémás mű kiadása sokszor addig húzódott-halasztódott, amíg az aktualitásának erejéből vesztett, de az is, hogy miután a megjelenés feltételének íratlan szabályai világosak voltak, mindez az alkotások gondolati határát akár észrevétlenül is befolyásolta. 22
