Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: Nemzetépítés surranópályán
Nemzetépítés surranópályán A népi írókat elítélő és ezáltal a nemzeti demokratákat megfélemlíteni akaró állásfoglalás azonban nem érte el célját. Képviselőik visszahúzódtak az irodalom és a tudományok bástyái mögé, lapok, folyóiratok cikkeiben tartották ébren a nemzeti érdekek és értékek becsületét, megszólalásaikkal folyamatosan formálták a leendő nemzeti állam kereteit. Erre bizonyság az Alföld hasábjain - 1962-ben - a tanyakérdésről kibontakozó vita, melyben a nemzet gerincét alkotó vidéki Magyarország egyik legfontosabb pillérének, a termelő parasztságnak embertelen körülményeire világítottak rá. Veres Péter fogalmazta meg a tanyavilágban lakó parasztok lelkivilágának egyik leglényegesebb pontját, amely egyben figyelmeztetést is jelenthetett a hatalom képviselőinek. A tanyákon, különösen magános kistanyákon, csak olyan emberek lakhatnak, akik nem félnek egymástól, se a rablóktól és tolvajoktól. Es ez csak olyan társadalomban lehetséges, amelyben, túl az állami jogrenden - amelyet a paraszt-állampolgár, különösen a tanyai nem nagyon ismert - a népnek valami természetes jogérzete is van, amely szinte kötelező érvénnyel bír a kintlakó emberek között?32 Veres Péter arra a természetes jogérzékre utalt megjegyzésével, amely nem csak a saját tulajdon, hanem a saját kultúra és a hagyományok tiszteletét is megkövetelte a „városiaktól”, a hatalomtól. Az organikusan kialakuló törvényesség, szolidaritás és tisztelet az, amely egy társadalmat összetart és nem a „felülről rákényszerített törvénykezés”. A nemzeti demokraták társadalomképének másik fontos eleme kapott hangsúlyt az Élet és Irodalom hasábjain 1964-ben lezajlott, a népesedési kérdésekről szóló vitában. Fekete Gyula felidézte azt a paraszti hagyományt, mely a megszületendő gyermekek egyikét az apa, másikat az anya, a harmadikat pedig a haza utánpótlásának szánta. Majd joggal fogalmazta meg: Még az osztály társadalmak sem fogadhattak el soha olyan erkölcsi normát, amely - társadalmi szinten érvényesítve - a saját pusztulásukat okozta volna?33 Szerinte a gyermeket vállalók száma csökkenésének egyrészt a ragályos élősdi szemlélet az oka. Másrészt az emberi nihil. Az újabban divatozó nemzeti nihil ennek csak vetülete. Vagy fedezéke inkább?332 333 334 A nemzet újraépítéséhez, 332 Veres Péter: Levél a tanyakérdésről. Hozzászólás a Tanyakérdés-sorskérdés vitához. Alföld, 1963/6, [55-58] 57. 333 Fekete Gyula: Ámyékbokszolás - tizenkét menetben. Élet és Irodalom, 1964. március 28. [5-6] 5. 334 Uo. 153
