Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: A diktatúra „kis körei”
A diktatúra „kis körei” már ahhoz, hogy érdemi módon változtassa meg a „társadalom kezelésének módját” és ezáltal a magyar szellemi élet lehetőségeit is. A hatalom ezek között az új viszonyok között ugyanis már nem tehette meg, hogy figyelmen kívül hagyja a magyar tradíciókat. A párt már nem buldózer módjára alakította a saját képére a társadalmat, módszere már sokkal inkább ahhoz hasonlított, ahogy az időjárás formálja a domborzatot, amelynek így a maga természetes ellenállása is érvényre tudott jutni. Ehhez a megállapításhoz azonban azt is hozzá kell fűzni, hogy ezzel nem a különböző csoportok, tradíciók egyedi jellegét akarta érvényre juttatni, sőt továbbra is uralma alatt kívánta tartani azokat. A társadalom „pacifikálásában” azonban mégiscsak figyelembe vette őket - ehhez pedig pontosan ismernie kellett a magyar szellemi élet sokféle természetét. * Hiába volt diktatúra és hiába volt Kádár János a hatalom első embere, nem mondhatta volna magáról, hogy „az állam én vagyok”, nem volt korlátlan és önkényes ura Magyarországnak, és nem csak a Szovjetunió megkérdőjelezhetetlen felsőbbsége miatt. A szovjet akarathoz való igazodáson kívül a kommunista ideológia, mint vezérelv, a párt működésének logikája, a pártfegyelem, a pártállami intézményrendszer, annak szigorúan szervezet struktúrája meghatározta azt a rendet, amihez a pártapparátus tagjainak - álljanak bármely szintjén is a hierarchiának - igazodniuk kellett. Kádár János még életének utolsó, betegen mondott nyilvános beszédében is hitet tett a pártfegyelem mellett, „aminek ő minden pillanatban aláveti magát”.8 Kádár, mint a párt első embere abban azonban mindenképpen döntő szerepet játszott, hogy a párt hatalmának stabilizálásában és a hatalomgyakorlásban milyen stratégia lépjen érvénybe. (Ebben természetesen Kádárt - a kultúrpolitikára is kihatóan - erősen meghatározta a hidegháború éppen aktuális állása; úgy is, mint korlát, de adott esetben úgy is, mint kiskapuk lehetősége.) A választott stratégia pedig kötelező érvényű volt. Meghatározta a párt belső törvényszerűségeit, retorikáját, és befolyásolta az állami- és pártintézmények működését az állambiztonságtól az oktatásig. Állhatott a 8 lásd: Kádár János beszéde az MSZMP KB április 12-i ülésén. In: Soós László (szerk.): A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyve. I. Budapest, Magyar Országos Levéltár, 1993,758-766. 13
