Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Marschal Adrienn-Szekér Nóra: Ideológiai harc - múlt időben
Ideológiai harc - múlt időben a hatalom is így érzékelte és ekkortól vált szisztematikussá a Kiss Ferenc körüli társaság állambiztonsági megfigyelése.299 Für Lajos írásában - melyet nem csak a Flurál tagok, de Mályi Vilmos főhadnagy is „politikailag rázós” írásnak minősített300 - így fogalmazott: A forradalom szele 1514 májusában borzolta fel a magyar mezőket, s lett belőle országrengető vihar: Rákosnál a török ellen készülődő keresztes parasztok uraik ellen fordultak. Csakugyan búgott a szél, „mely az országból rengő tengert csinált, s a kastélyokat ladikként” dobálta (Illyés Gyula: Dózsa György). [...] A tüzes trón lángjainál így és ezért komorlik fel előttünk óhatatlanul a mohácsi csatamező képe. A gyors, egymást követő bukások így váltak népünk, történelmünk megkettőzött tragédiájává. Örök tanulságul. [...] A parasztok harca, meghozott áldozatuk azonban ezen túlmenően sem volt hiábavaló. A történelem nagy alkotói pályájukat mindig kétszeresen futják meg: van életük és utóéletük. Tetteik nemcsak korukban, tovább élnek és hatnak. [...] Dózsa fölkelt népe több mint másfél század múltán nem éppen ok nélkül lett névadója egy másik népi-nemzeti mozgalomnak, amely csúcspontját az ország nyolcéves szabadságküzdelmében érte el. Tőlük vették a vezérlő fejedelem katonái is a megkülönböztető és minősítő kuruc nevet. Azután megint közel másfél század telt el, amíg a szabadság-egyenlőség szolgálatába szegődött polgári és plebejus forradalmárok újfent az ő nevére hivatkoztak, mert: „szellemét a tűz nem égeté meg”. Sebtiben fogalmazott, tétován keresett eszméik s az értük meghozott rettenetes áldozatok így lettek a polgári rendért most már tudatosan síkraszál- lók, szilárdabb társadalmi bázisokra támaszkodók eleven hagyományává. Ötven év sem telt Dózsa György szelleme ettől kezdve szinte szüntelenül lázított. Volt miért és volt mi ellen. [...] Szellemi életünk legjobbjait ihlette azóta is alkotásra Dózsa György és felkelt népe. Illyés Gyula drámája, Juhász Ferenc eposza, az erdélyi Székely János hőskölteménye, a kolozsvári Szervátiuszok szobrai, Csoóri-Kósa filmdrámája jelzik a csúcsokat. Örök dicsőség [...] övezze és övezi [...] Dózsa Györgyöt - mondatja Illyés Gyula Annával iszonyatos látomását és a drámát is lezárva - „míg ember él, megölni nem lehet”.301 299 Részletesen lásd: Uo. 565-645. 300 lásd: Szőnyi, 569. 301 Für Lajos: 1514 és 1526. Tiszatáj, 1972/6, [12-19] 18-19. 137
