Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Marschal Adrienn-Szekér Nóra: Ideológiai harc - múlt időben
Ideológiai harc - múlt időben mond ki.283 [...] Az Élet és Irodalom a magyar nép sorskérdéseiről esztendők óta használt olyan hangot, amely megítélésem szerint népünk tudatát zavarhatta, nemzeti érzését pedig sérthette. Tisztelem buzgalmadat, hogy a „mendemondákat” leküzdd; hogy a helyzetek és elvek kellően tisztázódjanak. Ez rajtad is áll. Van módod a helyzet tisztázásához hozzájárulni avégett, hogy a szocializmusban élő magyar népre - hagyományaira és létérdekére — vonatkozó minden kérdés szellemi életünkben kellő megbecsülést kapjon, amiként az igaz haladás is kívánja.284 DÓZSA GYÖRGY: MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG Dózsa György személye, parasztháborúja és a feudális hatalom kegyetlenségét szimbolizáló halála evidenciaként jelenthetett „alapanyagot” a múltban is „küzdő” osztályharcos alakjához. Ez egyenes út a Dózsa-kép teljes eltorzításához, ugyanakkor - a háború előtti hivatalos értelmezésekkel szemben- felmagasztalásához. „1946 köztér-átkeresztelési lázában [...] tucatjával születtek szerte az országban a Dózsa utcák, terek és sorok.”285 Az 1948-ban forgalomba került új húszforintost Dózsa képmása díszíti. A Dózsa-mítosz azonban nem volt előzmények nélkül való a 20. századi szellemtörténetben. Dózsa alakja Ady verseiben, József Attilánál, a népi írók írásaiban meghatározó erejű szimbólummá vált, ennek nyomán hangsúlyos eleme például a Nemzeti Parasztpárt retorikájának is, de egész más kontextusban. Számukra - minden osztályharcos áthallás nélkül - elsősorban a szegényparasztság kiszolgáltatottságát és e kiszolgáltatottság szülte parasztforradalmat szimbolizálta, a hatalom kegyetlen elutasítása pedig annak az elvetélt lehetőségét jelentette, hogy a paraszthadsereg erejével, egy össztársadalmi összefogásban lehessen szembeszállni a fenyegető törökkel. Dózsa György kérlelhetetlensége ugyanakkor azt az üzenetet hordozza, hogy nem 283 A cikk: Faragó Vilmos: Beszéljünk jelenidőben. Élet és Irodalom, 1976. 01. 31. E cikk megjelenését követően a lemondólevelét postára is adta. Később ezt visszavonta. 284 Illyés Gyula: [Levél az Élet és Irodalom főszerkesztőjéhez]. In Illyés i. m. 1978 [1988], 276-279. A nyílt levél az ÉS 1976. március 20-i számában megjelent. 285 Hámori Péter: Dózsa György két halála és két élete. Gondolatok a Dózsa-kérdéshez. Hitel, 2014/11, [6—16] 12. 133
