Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Nagymihály Zoltán-Szekér Nóra: Eszme a magasban
Forrásvidék Nagymihály Zoltán-Szekér Nóra vállalhatatlanságának programja. Tudatosítása annak, hogy a szabadgondolkodás és a „szuverén kis közösségek” önszerveződésének jogáról való lemondás nem tartható tovább. „Bibó István ’79-ben halt meg, május 10-én volt a temetése - ez a nap, különös módon egybe esett a fiam születésével. Ezt a napot egyfajta korszakhatárnak éreztem.223 Mert Bibó István volt az egyik leghitelesebb tanúja a forradalomnak, s ő mondta el a világ felé is, hogy itt mi történt. Arra gondoltam, halálával talán lezárult egy korszak. [...] Hogy akik ezután születnek, ők talán már beszélni fognak Bibóról meg a forradalomról. Ezután keményebb ötvenhatos verseim is megjelentek [...],224 jelzések akartak lenni, hogy tartsunk ébren valamit, amiről egyszer majd beszélni kell.”225 Bibó „kiegyezésellenes álláspontja szimbolikusan összecsengett saját életével.”226 O volt az, aki nem került a hatalommal abba a kapcsolatba, amelynek felrúgása a formálódó ellenzék egyre körvonalazódó akarata volt. Gondolkodásának nyitottsága mellett ezért tudott a magyar értelmiség sokféle ellenzéki csoportja számára egységesen irányadóvá válni. Jelképesnek is tekinthető, hogy a Mozgó Világ folyóirat - amely hasonlóan a Bibó-emlékkönyvhöz, a rendszert kritikusan szemlélők sokféle irányzatának egyfajta integráló fórumává vált - betiltott számát a szerzők teljes egészében Bibó Istvánnak szentelték. Kulin Ferenc (a szám után leváltott főszerkesztő) visszaemlékezése szerint nem önmagában Bibó közölni szándékozott írása és az arról zajló vita tartalma okozott fennakadást, sokkal inkább a jelenség; hogy Bibó szellemisége összehozza a népiektől a liberálisokon át a marxistákig a legkülönfélébb szellemi irányzatokat, de úgy, hogy személyének „mögöttes tartalma” már önmagában a Kádár-rendszer kereteinek feszegetését jelenti. „Az a megdöbbenés indokolta a közlés tiltását, hogy ezek - mármint a Mozgó - már nemcsak zenészekkel, építészekkel, grafikusokkal hódítanak, hanem marxista akadémikussal is próbálnak hódítani, és azok is bejönnek az utcájukba.” 227 223 Nagy Gáspár a Kettészelt fényes-fekete nap című versében dolgozta fel ezt az élményt 224 1980: Ott, Lepantónál, 1981: Benézünk majd a Múltidőbe... ősszel', Két nyárfa a Hódoltságban, 1982: Változat, 1983: Öröknyár: Elmúltam 9 éves; A Fiú Naplójából 225 Pécsi Györgyi: Versek 56 láthatatlan emlékművének talapzatára. Beszélgetés Nagy Gáspárral. Új Könyvpiac, 2006/10. Idézi: Októberi stációk. Nagy Gáspár és 1956. Szerk. Pécsi Györgyi. Budapest, Nap Kiadó, 2016. 62. 226 Őze i.m. 2009,57. 227 Rejtőzködő legendárium i. m. 1990, [400^455] 427. 114
