Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Szalai Attila: Lengyelek, az istenért, hogyan csináljátok?!
Táborszemle Szalai Attila katolikus vallást követte és követi. Az ország XIX. századi felosztottsága idején mindhárom megszálló - a cári Oroszország, a német-porosz birodalom és a Habsburg Monarchia - által uralt területeken korlátozták a lengyel nyelvű művelődés lehetőségeit, üldözték a nemzeti sajátlelkűség ápolását. A katolikus egyház itt sehol sem adta be a derekát a megszálló idegen hatalmaknak, hanem teljes mellszélességgel kiállt a lengyelség mellett. Sok helyütt gyakorlatilag csak a templomokban, a plébániákon, illetve az ezek védelmében működő központokban élhette meg a lengyel ember a hazafi ságát, művelődhetett anyanyelvén. Nem túlzás azt állítani, hogy a lengyel katolikus egyház a nemzet összetartó erejeként tűnt fel, amellyel a lengyelek többsége, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi csoporthoz tartozott, mintegy szerves kapcsolatban élt. 1950 körül a kommunisták egy ilyen egyház ellen kezdtek nyílt harcba. Koholt vádak alapján perek sorozatát indították egyházi személyiségek ellen, közel ezer egyházi ember került rácsok mögé, informátorokat igyekeztek beépíteni az egyházi hierarchia soraiba, s megkörnyékezték a katolikus világi szervezeteket is. Ez utóbbiak legjelentősebb reprezentánsa, a PAX belement, hogy közvetítő szerepet vállaljon az állam és a püspöki kar között. A konfliktus akkor vált élessé, amikor az állam azzal a követeléssel lépett fel, hogy a papság tegyen esküt a hatalom iránti lojalitásra. Lengyel- ország prímása, Stefan Wyszynski ezt egyértelműen visszautasította, „non possumus” nyilatkozatára válaszul az egyházfőt letartóztatták és internálták, a papok többségét pedig brutálisan rákényszerítették az eskü letételére. Ismét számos püspök és pap került börtönbe, szerzetesek ezreit tartóztatták le, ám az erőszak csak még keményebb ellenállást szült, az egyház és a nemzet csak még szorosabb összefonódását eredményezte. A lengyelek kitartottak, és a hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére a LEMP kénytelen volt tudomásul venni, hogy a még párttag munkások is követik a vallási hagyományokat. A szellemi élet embereinek egy része behódolt, de az értelmiségre sem maradt hatástalanul, hogy az egyház minden támadás ellenére megőrizte lelki irányadó pozícióját. A belső ellenállást jelentékenyen segítette a külföldön maradt lengyelség milliós tábora, amely igen komoly tevékenységet folytatott kulturális, irodalmi és tudományos téren. Fajsúlyos központok és alapítványok születtek, s ezek érzékelhető támogatást tudtak nyújtani az ország belső szellemi életének, a Párizsban megjelenő Kultúra vagy a Zeszyty Historyczne (Történelmi Füzetek) publikációs fórumot kínáltak a hazai szerzők számára is. 76
