Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Szalai Attila: Lengyelek, az istenért, hogyan csináljátok?!
Lengyelek, az istenért, hogyan csináljátok?! Lengyelország A Szovjetunió Európa legjelentősebb hatalmaként, a Vörös Hadsereg földrészünk legerősebb hadseregeként került ki a II. világháborúból. A szövetségesek teljesen szabad kezet adtak Sztálinnak az általa elfoglalt területeken. Lengyelország tekintetében Moszkva még annyi látszat megteremtésére is sajnálta a fáradságot, amennyit befolyási övezetének többi országában eljátszott, s úgy kezelte, mintha olyan területről volna szó, amely egyszerűen „jár neki”, ahol mintegy „birtokon belül” van. A Nyugat által magukra hagyott lengyelek ugyan készek voltak kompromisszumokra, így például feloszlatták a Honi Hadsereget, amelynek - mint említettük - csak néhány csoportja maradt illegalitásban. Az emigráns kormány megpróbálkozott a szovjetekkel tárgyalásokba bocsátkozni, hazai képviselőivel szemben a Kreml el is játszotta, hogy nyitott egy ilyen kezdeményezésre. Az ekkor Ivanovként szereplő (egyébként NKVD-s) Szeröv tábornok meghívására 1945 márciusának végén tizenhat honi kormánytag utazott Moszkvába, tárgyalásokra. (Ugyanez a Szeröv csalta ki Tökölre 1956-ban Maiéter Pál honvédelmi minisztert, ugyancsak tárgyalások ígéretével). A repülőgépről leszállva a meghívottak már foglyok voltak, egyenesen a hírhedt Lub- jankába vitték a lengyeleket. A szovjetvezetés „kirakatpert” rendezett, azzal vádolva a Honi Hadsereget és az emigráns kormány hazai képviseletét, hogy törvénytelenül tevékenykedett, és diverzáns akciókat szervezett a szovjetek ellen. Hamis és koholt vádak alapján 1-10 év börtönbüntetésre ítélték őket. A nyugati szövetségesek úgy reagáltak a „tizenhatok perére”, ahogyan Sztálin megálmodta: a moszkvai brit nagykövet például elismeréssel jelentette, hogy „senkit sem ítéltek halálra, és mindenkinek módjában állt védekezni”. Sir Archibald Clark Kerr táviratához a Foreign Office egy névtelenségben maradt angol hivatalnoka hozzáírta: „Úgy vélem, helyénvaló volt, hogy megmutassák a lengyeleknek, hol a helyük, bizonyos viselkedéseiket gyökerestől ki kell tépni [...] s ennek érdekében az oroszok jól teszik, ha teljes brutalitással bevetik erejüket”. A londoni Times szerint, „aki figyelemmel követte a lengyel kormány szovjetellenes viselkedését, annak semmilyen meglepetést nem okozhatott az eljárás”. Hasonló stílusban szólaltak meg a brit és az amerikai sajtó más mértékadó orgánumai is. Egyetlen neves kommentátor, George Orwell foglalt el negatív álláspontot az esettel kapcsolatban, aki a baloldali Tribune hasábjain azt írta: „A lengyeleket azzal vádolták, hogy megpróbálták megvédeni a saját hazájuk függetlenségét, egyúttal tiltakozva az ellen, hogy 71
