Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Szalai Attila: Lengyelek, az istenért, hogyan csináljátok?!
Lengyelek, az istenéit, hogyan csináljátok?! Lengyelország volhiniai vajdaságban, ahol számuk messze meghaladta a lengyelekét, ugyanis a lakosság csaknem 70%-át alkották. Sajátos helyzetben volt a zsidóság: a közel 3 millió zsidó 76%-a a városokban élt, s nagy részük inkább a jiddis és a héber nyelvet használta, mintsem a lengyelt. Igen beszédes ugyanennek a nép- számlálásnak a foglalkozás szerinti kimutatása egy 1939-es publikációban:1 foglalkozások lengyelek római kát. görög kát. pravoszláv protestáns zsidó mezőgazdaság 60,6 58,8 88,1 92,4 59,2 4,0 ipar 19,3 20,9 5,8 3,4 23,7 42,2 kereskedelem 6,1 3,4 0,7 0,6 4,8 36,6 közlekedés 3,6 4,6 1,0 0,7 1,6 4,5 iskola és kultúra 1,0 1,1 0,4 0,2 1,2 2,3 házi szolgálat 1,5 1,7 1,1 0,6 1,5 0,7 egyéb 7,9 9,5 2,9 2,1 8,0 9,7 A gazdasági konszolidáción és a soknemzetiségű összetételen túl az új Lengyelország harmadik legsúlyosabb kérdése a határok problémája volt. A világháború győztes hatalmai elismerték az újjászülető lengyel államot, de hogy hol fognak húzódni határai, azt senki sem tudta pontosan. A lengyel politika fő célja az volt, hogy a Lengyelország első felosztása (1772) előtti határokat állítsák vissza, vagyis lehetőleg álljon helyre az egykori „két nemzet köztársasága”, azaz a Lengyel-Litván Köztársaság (Rzeczpospolita). A német csapatok kivonulása után Lengyelország és Oroszország között hatalmas légüres tér keletkezett, amelyen a lengyelek és ukránok egyaránt megpróbálták - időnként egymás ellen - érvényesíteni érdekeiket. Nyitott kérdés volt, hogy mi a szándéka Szovjet-Oroszországnak, amely Németország kapitulációja után felmondta a breszti békét, és 1918 decemberében életbe léptette a „Visztula-hadműveletről” szóló hadparancsot: ebben a „burzsoá” lengyel állam munkásainak-parasztjainak „felszabadításáról” volt szó. Pitsudski 1920 áprilisában megelőző támadást indított a bolsevista állam ellen, de fordult a hadi szerencse, és az év augusztusának elején Mihail Tuhacsevszkij tábornok Vörös Hadserege a lengyel főváros alatt állt. Az újjászülető Lengyelország hadserege itt végül nagy győzelmet aratott, és ebben a sikerben a magyar lőszerszállítmányoknak is szerepük volt. A győztes varsói csata nyomán Lengyelország Szovjet-Oroszországgal 1921-ben megkötötte a rigai békét, s ezzel a keleti határok rögzítése megtörtént. 1 Maly rocznik statistyczny. Warszawa, 1939 (Statisztikai zsebkönyv). 65