Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Drúzsba kötve Csehszlovákia Csehszlovákia a többi posztkommunista országhoz viszonyítva aránylag kevés nyugati államadósságot halmozott fel, amelynek értéke 1990-ben elérte a 6,3 milliárd dollárt. Emiatt gazdaságát csak kevésbé érintette a keleti piacok összeomlása. A Calfa-kormány fő célja az addigi tervgazdaság piaci alapokra való átalakítása volt az árak szabaddá tételével és az állami vagyon magánkézbe adásával. A politikai gyűjtőmozgalomként működő vezető erő, a Polgári Fórum - mely az 1990. júniusi választásokon a csehországi szavazatoknak közel az 50%-át nyerte el - ez év őszén bomlásnak indult, és 1991 áprilisában három utódpártra szakadt. Közben Csehszlovákiát februárban felvették az Európa Tanács tagjainak sorába, majd májusban az utolsó szovjet csapatok is kivonultak. Az 1973. évi megállapodás helyébe 1992 februárjában Cseh-Szlová- kia jószomszédi, barátsági és együttműködési szerződést kötött az akkor már egyesült Németországgal. Az egyezmény azonban nem intézkedett a második világháború után Csehszlovákiából kitelepített több mint 3 millió szudétanémet kárpótlásáról. Ugyancsak 1992-ben a Charta 77 hivatalosan beszüntette a tevékenységet. Közben az 1989. évi rendszerváltás után a cseh és szlovák kapcsolatok kiéleződtek, amelyek a belpolitika legsúlyosabb kérdésévé váltak. Ennek fő oka a szlovák elszakadási törekvések fokozatos megerősödése volt. Az államszövetség szerkezetéről, illetve annak jövőjéről és az új alkotmányról folytatott hosszas tárgyalások eredménytelenül végződtek. Ráadásul az 1992 júniusában tartott nemzetgyűlési választások elmélyítették a szövetségi állam válságát. Amíg Csehországban a Polgári Fórum egyik utódpártja, a Václav Klaus vezette jobboldali liberális Polgári Demokrata Párt (ODS) szerezte meg a győzelmet, addig Szlovákiában a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) pártból kivált Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) nyert, amelyet a populista Vladimír Meciar irányított. Ezt követően a szlovák képviselők ellenállása miatt a Szövetségi Gyűlés július 3-án nem választotta újra Václav Havel államfőt. Két hét múlva, július 17-én a szlovák törvényhozás elfogadta a Szlovákia állami függetlenségéről szóló nyilatkozatot, majd szeptember első napján jóváhagyta az önálló szlovák alkotmányt. Az ODS és a HZDS vezetőinek sikerült megállapodniuk a szövetségi állam békés és végleges felbontásáról. A Szövetségi Gyűlés november 25-én jóváhagyta a Cseh-Szlovákia megszűnését kimondó alkotmány törvényt, amelynek értelmében 1993. január első napján létrejött az önálló Csehország és Szlovákia. Ami ezután következett, az már a közelmúlt története. 55