Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Táborszemle Botlik József leghűségesebb szövetségese lett. Közben 1973-ban Csehszlovákia szerződést kötött a Német Szövetségi Köztársasággal a két ország közötti viszony rendezéséről, és semmissé nyilvánították az 1938. évi müncheni egyezményt. A szovjet katonai megszállás miatt az 1968-as Prágai Tavasz követeléseiből csak az ország szövetségi állammá történő átalakítása valósult meg. Ennek következtében a Gustav Husák által irányított „normalizáció” Szlovákiában a lakosság jóval kisebb ellenállásába ütközött, mint Csehországban. A Helsinkiben 1975. július 29. és augusztus 2. között tartott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten aláírt Záróokmány hatására Csehszlovákiában polgárjogi mozgalom alakult Charta 77 elnevezéssel. Nevét az 1977. január elején Prágában közzétett első nyilatkozat alapján kapta, amelyben felszólították az ország alkotmányos szerveit és a prágai szövetségi kormányt, hogy tartsák tiszteletben az emberi és polgári jogokat. Szóvivői közé tartozott Václav Havel (1935-2011) drámaíró, Jan Patocka (1907- 1977) filozófus, Jiri Hajek (1913-1993) volt csehszlovák külügyminiszter és Pavel Kohout író. A Charta 11-ti kezdetben 243-an írták alá, amelyhez végül egy évtized alatt összesen mintegy 2500 személy csatlakozott. A tiltakozók elsősorban értelmiségiek voltak, az ún. normalizációt hirdető és megvalósító rendszer elutasítóitól a CSKP-ból kizárt kommunistákig. Az aláírókat az államhatalom üldözte, kb. 300-400-an, az ország elhagyására kényszerültek. A Prágában lezajlott per végén, 1979. október 24-én a Charta 77 hat vezetőjét súlyos börtönbüntetésre ítélték. Emiatt tiltakozva, másnap 127 magyarországi értelmiségi nyílt levelet küldött Kádár Jánoshoz, az MSZMP első titkárához. Egy másik csoport 60 tagja október 26-án nyilatkozatot juttatott a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához a csehszlovák polgári mozgalom védelmében. A Charta 77 Szlovákiában csekély visszhangot váltott ki. Ennek oka, hogy országrész lakossága 1968 után fontos eredménynek tekintette Csehszlovákia szövetségi alapú berendezkedését, amelyet a szlovák vezetés semmiképpen sem akart kockáztatni. A Charta 77 egyik aláírója Duray Miklós volt, aki 1978-ban megalapította az első jelentős ottani magyar ellenzéki szervezetet, a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség (1979-ig Nemzetiség) Jogvédő Bizottságát, amelynek két évtizedig, 1989 decemberéig volt a vezetője és szóvivője. Éles küzdelmet folytatott a kommunista államhatalom felvidéki magyarságot beolvasztani törekvő politikája ellen, és a magyar tannyelvű iskolák felszámolása elleni tiltakozásul alapította meg a fenti jogvédő bizottságot. Tevékenységéért a csehszlovák titkosrendőrség, az StB évekig megfigyelte, folyamatosan 52
